C. J. Cooke zseniálisan ötvözi a folklór elemeit a gótikus horrorral, és mindezt a zord, borongós izlandi tájjal egészíti ki. Ez a könyv nem csupán egy kísértettörténet – egy mély, szívszorító utazás, amely egyszerre borzongat és elvarázsol.
A regény már az első oldalaktól beszippant, és nem ereszt. A hideg, kietlen izlandi hangulat, a folyamatosan sűrűsödő légkör és a lassan kibontakozó titkok olyan atmoszférát teremtenek, amit nem lehet elfelejteni.
Könyv adatai
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | C. J. Cooke |
| Cím | Kísértetjárás északi vizeken |
| Kiadó | Galaktika · Metropolis Media |
| Megjelenés | 2024 |
| Oldalszám | 360 oldal |
Fülszöveg
1901-ben járunk. A fiatal nőt, Nickyt megtámadják, majd egy bálnavadász hajó, az Ormen fedélzetén tér magához, ami talán utolsó útjára indul. A szárazföld messze van, nem létezik más, csak ő, a fagyos óceán és a legénység – és mindannyian akarnak tőle valamit, amit csak ő adhat meg nekik…
Most, több mint száz évvel később, az Ormen roncsa a távoli Izland partjára sodródott. A tervek szerint megsemmisítik, de a kutató Dominique megmagyarázhatatlan vonzerőt érez, hogy dokumentálja a hajó utolsó napjait, még akkor is, ha azok, akik előtte merészkedtek a roncsra, váratlan és megmagyarázhatatlan halállal lakoltak.A hajó fedélzetén Dom előtt feltárul a sötét múlt, ami tele van hazugságokkal, kegyetlenséggel és gyilkossággal – és felfedezése mindent megváltoztat. Mert hamarosan rájön, hogy nincs egyedül. Valami csaknem egy évszázada járja az Ormen emeleteit. Valami, ami bosszúra vágyik…
C. J. Cooke A világítótorony boszorkányai és a Szellemerdő után újra megmutatta, hogy mesterfokon képes a hátborzongató hangulatot szívszorító történetmeséléssel vegyíteni.
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ (5/5)
Véleményem a könyvről
A történet két idősíkon keresztül bontakozik ki, és ahogy haladunk előre, egyre nyomasztóbbá válik a feszültség. Az egyik idővonal misztikusabb, szinte már természetfeletti, míg a másik a valóság nyers brutalitását tárja elénk. A két történetszál lassan, mégis mesterien fonódik össze – amikor pedig végre összeáll a kép, az ember csak némán ül, próbálva feldolgozni a megdöbbentő igazságot.
A karakterek mélysége és az írónő érzékletes leírásai olyan élménnyé teszik az olvasást, mintha mi is ott lennénk a hideg északi vizeken, együtt a szereplőkkel. A lapokon keresztül érezni a tenger sós illatát, a vihar előtti baljós csendet, és a ház falai között suttogó árnyakat.
A könyv nemcsak a borzongásról szól, hanem traumákról, túlélésről, veszteségről és azokról a sebekről, amelyek talán soha nem gyógyulnak be teljesen. Olyan mélységeket tár fel, amelyek néha fájdalmasan valóságosak.
A lezárás egyszerre szívszorító és katartikus – nem az a fajta befejezés, amit várnál, de éppen ezért marad veled sokáig.
Kedvenc rész
„A múlt sosem tűnik el – csak megtanuljuk csendben hordozni.”
Ha szereted a lélegzetelállító, atmoszférikus történeteket, ahol a múlt és a jelen lidérces árnyként fonódik össze, akkor ezt a könyvet neked találták ki.
Hálásan köszönöm a @galaktika_metropolismedia -nak a #recenzió -s példányt – ez az a történet, amit olvasás után nem tudsz csak úgy elengedni.
Hanem viszed magaddal. Egy kicsit sötéten… de mélyen és igazán.
