Van az a fajta fájdalom, amit nem kiabálunk világgá. Ami nem látványos, nem könnyen körbeírható – csak csendben velünk van. Beépül a mozdulatainkba, az ünnepeinkbe, a némaságainkba. Ez a könyv pontosan ezt a fájdalmat veszi kézen, és viszi végig egy úton.
Egy úton, ahol nincs garantált feloldozás – de van megértés. És van tükör.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Herendi Kata · Szabó Eszter Judit |
| Cím | Az otthon hidege |
| Kiadó | Open Books kiadó |
| Megjelenés | 2024 |
| Oldalszám | 216 |
Fülszöveg
Miért nem vagyunk jól? Miért nehéz meglátni a valódi szükségleteinket? Miért jelent kihívást nemet mondani, és meghúzni a saját határainkat?
Sokan, nagyon sokan vannak, akik azért nem érzik jól magukat, mert bántalmazó közegben nőttek fel. Olyan környezetben, ahol semmi nem volt „elég jó”, ahol elérhetetlennek tűnt a biztonság, és kevés volt a bizalom.
Egyre többen ébrednek rá azonban arra, hogy a gyerekkorban elszenvedett hiányok hogyan befolyásolják később a gondolkodásukat, a kapcsolataikat és az életminőségüket.
Az otthon hidege személyes történetek segítségével segít felismerni a bántalmazás formáit, illetve jeleit. Lépésről lépésre támogatja az olvasót abban, hogy a bántalmazás és a történtek mélyére lásson. Bemutatja, milyen hatással bírhat a verbális abúzus, az érzelmi elhanyagolás vagy a passzív-agresszív megnyilvánulások, és hogy mennyit könnyíthet a lelken a fájdalmas tapasztalatok tudatosítása.
A kötet második része feltárja a gyógyulás következő szakaszait: a szembenézést és a feldolgozást. Az olvasó válaszokat kaphat arra, hogy a gyerekkori bántalmazás hogyan befolyásolja nem csupán egyéni, hanem párkapcsolati és társadalmi szinten is a felnőttkori mindennapokat, és miképpen tud újra kapcsolódni önmagához és másokhoz.
Hiánypótló könyv, hiszen nem csak a felismerésben segíti az olvasót, hanem az elfogadásban; abban, hogy otthonra leljen önmagában, és ráébredjen: sosem volt egyedül.
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ (5/5)
Véleményem a könyvről
Az otthon hidege nem egy könnyed olvasmány. Nem is akar az lenni. De annál fontosabb.
Olyan mondatokkal találkoztam benne, amik után hosszú percekig csak néztem ki a fejemből, és éreztem, hogy valami nagyon mélyre ment. Anyaként, nőként, gyermekként – rengeteg ponton szólított meg.
Az én történetem is tele van kimondatlan hiányokkal. Apukám hároméves koromban lépett le, és bár sokáig próbáltam másképp nézni rá, felnőttként már tudom: voltak dolgok, amiket sosem fogok megkapni tőle. És anyukámmal… nos, a kapcsolatunk sosem volt egyszerű.
Aztán jött egy új kapcsolat az ő életébe, és velem végképp megszakadt minden.
Három éve nem beszélünk. A gyerekeim, az ő unokái, azóta nem látták. És talán nem is fognak.
Ez a könyv nem oldotta meg a múltat. Nem ígér gyógyulást egy csapásra. De adott valamit, ami talán még értékesebb: érvényesítette az érzéseimet. Megmutatta, hogy nem vagyok egyedül ezzel az űrrel. Hogy lehet erről beszélni, lehet ezt olvasni, lehet ezt átadni másnak is.
Nem tudom, mikor sírtam utoljára ennyit egy könyvön.
Nem a dráma miatt – hanem mert valaki végre kimondta, amit én csak suttogni mertem.
Kedvenc idézet
Ezért fontos lépés a gyógyulás útján a pillanat, amikor megérezzük, hogy a nehéz érzések nem elfogadhatatlanok.
💔 Ezt a könyvet azoknak ajánlom,
– akik érezték már, hogy a „család” nem mindig jelent melegséget,
– akik újradefiniálják az otthon szót,
– és akik keresik, hogy lehet-e a hiányokból mégis valami teljeset építeni.
Mert néha az első lépés nem a megbocsátás. Hanem a felismerés, hogy amit érzünk, az valós. És rendben van.
Recenzió.
