Ez a könyv nem csupán egy verseskötet. Ez egy belső utazás, amit Tímea olyan őszinteséggel és lélekkel oszt meg velünk, hogy olvasás közben sokszor úgy éreztem: nem is verset olvasok, hanem valaki odabent megszólít. Azt suttogja: „Figyelj. Itt vagyok. Én is éreztem már ezt.”
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Oláh Tímea |
| Cím | LélekTér |
| Kiadó | Helma kiadó |
| Megjelenés | 2024 |
| Oldalszám | 54 |
Fülszöveg
Oláh Tímea vagyok, író és költő. Rímekbe írom az érzéseim, álmaim és gondolataim, hogy szavaimon keresztül megérintsem a lelket, és elkalauzoljam az olvasót egy varázslatos utazásra. Írásaimban megtalálható a vágyakozás, a szeretet, a fájdalom és a remény finom összjátéka. Öröm számomra, hogy a betűk varázslatos világával életre tudom kelteni az érzelmek gazdag palettáját, és megoszthatom mindezt veletek, kedves Olvasóim. Legyetek részesei az írásaimból szőtt történeteknek, és hagyjátok, hogy szavaim által szívetekbe lopjam magam!
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ (5/5)
Véleményem a könyvről
Az írások hol napfényesek, hol szomorkásak, hol reményteliek – de minden egyes vers egy lélektükör. Olyan sorok ezek, amelyek megengedik, hogy gyengék legyünk, hogy kérdezzünk, hogy újra merjünk hinni. Hogy bármi is történt, még mindig tovább lehet menni.
Ahogy haladtam oldalról oldalra, egyre inkább azt éreztem: ez a kötet azokhoz szól, akik már megjárták a mélységeket – de nem akarnak ott maradni. Akik vágynak a fényre, és közben nem tagadják meg az árnyékot sem.
A „Légy te” és a „Fogom kezed” – ezeknél a soroknál megáll az idő. Olyan emberi és mély érzések bontakoznak ki, hogy nem lehet csak úgy továbblapozni. Ezek a versek ölelnek, amikor senki sincs ott. És ez nagy szó.
Ez a könyv azoknak szól, akiknek van múltjuk, de hinni akarnak a jövőben. Akik tudják, hogy az út néha rögös – de pont attól lesz a legszebb. És pont attól leszünk mi is azok, akik lenni szeretnénk.
Recenzió.
