Vannak könyvek, amik nem kiabálnak, nem hökkentenek meg egyetlen mondattal – hanem szép csendben, mélyen belemásznak a lelkedbe. A Freiberg-villa öröksége pontosan ilyen volt számomra. Nem harsány, nem színpadias, de annál mélyebb nyomot hagyott. Én pontosan ezért szeretem az ilyen történeteket: nem elsodor, hanem megállít, és arra kér, hogy gondolkodj el a sorok mögötti igazságon.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Romina Casagrande |
| Cím | A Freiberg-villa öröksége |
| Kiadó | Európa könyvkiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 360 oldal |
Fülszöveg
Árva testvérpár kér bebocsátást a dél-tiroli városka Freiberg-villájának kapuján. 1943-at írunk, dúl a második világháború, a villát lakó olasz tábornok és családja befogadja a frontvonalban elesett apa, az egykori jó barát gyermekeit. A rendkívüli rajztehetséggel megáldott hét éves és néma Benjamin mindenben a tizenhárom éves nővérére, Emmára támaszkodik, ő jelenti számára az egész világot. Ám egy német tisztek számára adott fogadás estéjén a kisfiúnak nyoma vész. Soha többé nem kerül elő, és a nővérén kívül mintha senkinek sem hiányozna. Háború van, minduntalan eltűnnek emberek…
Ám egy emberöltővel később a villát megöröklő építészt, Elisabeth Waldnert nem hagyja nyugodni a rejtélyes eset, amelyre a megsárgult fényképeket és leveleket bogarászva bukkan, miközben a már lepusztult épület vastag por fedte szobáit próbálja rendbe hozni. Mindent megtesz azért, hogy felkutassa a testvérét elvesztő Emmát – és hogy magyarázatot leljen Benjamin köddé válásának okaira. Nyomozásának szálai a náci orvosok embereken végzett, gyakran életeket követelő embertelen kísérleteihez vezetnek. A kisfiú sokadmagával vált a fajelméletben és a tökéletesség őrült eszményében hívő kutatók alanyává. A tudománytörténelem egyik legvitatottabb időszaka csendben, a fejlődésre hivatkozva, lépésről lépésre készítette elő a terepet a megsemmisítőtáborok borzalmához.
Romina Casagrande regénye hangot ad azoknak a tragikus sorsú gyermekeknek, akiknek soha nem adatott meg a megszólalás lehetősége. Teszi mindezt az emberi élethelyzetek és kapcsolatok szerfelett finom, érzékeny ábrázolásával.
Ajánlóm
A regény két idősíkon fut. Az egyikben 1943-at látjuk: egy háború sújtotta világot, ahol egy villa falai között gyerekek tűnnek el, mintha nyomuk sem maradna. A másik szál napjainkban játszódik: Elisabeth építész, aki örököl valamit, amit nem kért, de kötelességének érzi kibogozni az elfeledett múlt fájdalmas szálait.
A múlt és a jelen között feszülő történetben ott rejlik a kollektív bűntudat. A ház falai nem csupán repedéseket rejtenek, hanem gyermekek sorsát, eltitkolt bűnöket és megbocsáthatatlan döntéseket. A könyv számomra legnagyobb ereje abban rejlett, hogy nem harsányan ábrázolta a borzalmakat. Nem mutatott direkt erőszakot, nem sokkolt látványosan – mégis, minden sorában ott lapult a feszültség.
Benjamin története érintett meg a legmélyebben. Egy kisfiú, akit elnyel a háború gépezete. A szerző nem ráz meg véres részletekkel, inkább finoman villantja fel a kis részleteket: egy rajz, egy cetli, egy szoba, egy befőttesüveg. Mégis mind szíven ütött. Ezek az apró motívumok lettek a legnagyobb hatásúak, mert mögöttük ott volt a gyerekkor törékenysége, amit a háború kegyetlenül elvett.
Szeretem az olyan könyveket, ahol a történetvezetés lassabb. Amikor van idő belélegezni a sorokat, amikor hagy tért a gondolatoknak, az érzelmeknek. Ez a regény pontosan ilyen volt. Nem az a célja, hogy elborzasszon, hanem hogy emlékeztessen: a történelem nem felejthető el, mert a nyomai bennünk élnek tovább.
Romina Casagrande stílusa tele van aprólékos részletekkel. Éreztem a villa hideg falait, a nyirkos szobák levegőjét, a múlt súlyát, amitől Elisabeth vállai is egyre nehezebbek lettek. Az építészi munka és a történelmi szálak elegánsan fonódnak össze: miközben Elisabeth a repedéseket javítja, valójában a múlt sebeit próbálja begyógyítani – sajátját és másokét is.
Nekem ez a könyv maradandó élmény lett. Nem egyszerű olvasmány, nem adja könnyen magát, de aki szereti a háborús múlt titkai után kutató regényeket, az megtalálja benne a mélységet. A történet arra tanít, hogy nem menekülhetünk örökké a múlt elől. Elhallgathatjuk, betemethetjük, de a falak egyszer úgyis megszólalnak.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
Megrázó, lassan kibomló történet, amelynek igazi ereje a részletekben rejlik. Egy könyv, ami csendesen, de kitörölhetetlenül marad meg az olvasóban.
