Szalóki Viktória: Hajnal lánya
Vannak könyvek, amelyek nem lassan, óvatosan közelednek, hanem hirtelen kinyitnak benned egy régi, poros ajtót, olyat, amiről nem is tudtad, hogy ott van, és arra vár, hogy belépj rajta. A Hajnal lánya számomra pontosan ilyen olvasmány volt. Rövidnek tűnik, de minden sora lüktet; és mögötte ott dobog a magyar föld, a népmesék, a hiedelmek, az ősi mágia, amit talán elfelejtettünk, mégis ismerősen hat.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Szalóki Viktória |
| Cím | Hajnal lánya |
| Kiadó | Galaktika |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 224 |
Fülszöveg
Magyar helyszínek. Magyar legendák. Modern mágia.
Lépj be a hazai urban fantasy világába!
Máté, a tehetséges, ám önpusztító fiatal mágus egy ősi vérvonal titkába botlik, amikor kezébe kerül egy agyagkorsó – és vele ősapja évszázadokkal korábban elfeledett emlékei. Linda, a gyermekpszichiáter és meseíró különleges képességeivel próbálja megmenteni, mielőtt a múlt árnyai elragadnák.
És ott van Réka – aki menedzserként hétköznapi életet él. Nyomasztó álmaiért először a stresszt okolja, ám egyre érthetetlenebb események történnek körülötte, és hamarosan egy sehová sem vezető híd tetején találja magát a Hortobágyon… Újdonsült ismerőse, Máté fokozatosan ad választ a kérdéseire, és Réka számára megnyílik egy másik világ, amelyben a mágia a valóság fontos része.
A mágusok azonban elnyomásban élnek, és miközben együtt harcolnak szabadságukért, rádöbbennek, hogy jóval nagyobb a tét: hamarosan felébred egy hatalmas démon, amely letarolhatja az egész kontinenst, és csak úgy fékezhetik meg, ha szembe mernek nézni titkos vérvonalukból fakadó sorsukkal.
A Hajnal lánya magával ragadó, ízig-vérig magyar urban fantasy, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a mágia és a tudomány pedig egymásnak feszül – és minden döntés egy új jövőt formálhat.
Ajánlóm
Ahogy olvastam, azt éreztem, mintha a modern világ zaja lassan elhalkulna, és meghallanám azt a régi, különös zümmögést, ami a magyar táj alatt él. A Hortobágy ebben a történetben nem díszlet: súlya van, jelenléte, szinte tapintható titkai. Ritka érzés olyan könyvbe belépni, amely nem távoli birodalmakról mesél, hanem rólunk magyarokról, akiknek meséi tele vannak füstszagú boszorkányokkal, alakváltókkal és sárkányokkal, amelyek lélegzete évszázadokon át rezegteti a levegőt.
Nagyon szerettem, ahogyan Szalóki Viktória karaktereket teremt: egyszerre modernek és ősi gyökerűek. A sárkány, aki emberként jár közöttünk; Rébék, aki taszító és mégis végtelenül emberi; és az a csapat, amely olyan, mintha egy régi legenda elevenedne meg újra. A fény és árnyék váltakozása külön ritmust ad a történetnek: egyszer lendít az akció, máskor egyetlen gondolattal megállít.
Igen, rövid a történet és maradt bennem némi hiányérzet, hogy jó lett volna még tovább időzni ebben a világban. De talán éppen ez a tömörség adja a regény saját, feszes ritmusát. Mintha valami ősi szerződés, egy közeli veszély szorítaná össze a történet határait, és ettől lesz minden mozdulat, minden mondat kicsit súlyosabb.
Ami igazán megmaradt bennem, az az érzés, hogy milyen jó olyan fantasyt olvasni, amely nem mellékszálként kezeli a magyar mitológiát, hanem teljes értékű, élő, erős világként. Ahol a mágia nem kívülről érkezik, hanem a földből nő ki, az emberekből, az emlékeinkből.
Rébék különösen közel került hozzám: az elnyűtt otthonka, a fáradt tekintet mögött ott vibrált valami ősi, valami bölcs, valami, amitől még a legsebezhetőbb pillanataiban is erősnek látszott.
A Hajnal lánya számomra arról szólt, hogy vannak meséink, amelyekhez érdemes visszatalálni. A magyar folklór nem poros, nem elfeledett, csak néha várja, hogy valaki újra életre hívja, ebben a könyvben ez megtörténik.
Mit adott nekem ez a könyv?
• újra felébresztette bennem a magyar mítoszok iránti szeretetet
• egy hangulatot, ami egyszerre ősi és modern
• egy olyan világot, amelyből szívesen olvastam volna még többet
• karaktereket, akikben ott rezeg a népmesék mélysége
Kinek ajánlom?
– azoknak, akik szeretik a magyar folklórt és az ősi hiedelmek világát
– akik fantasyt olvasnak, de valami mást, valami hazai gyökerűt keresnek
– mindenkinek, aki szereti a sötétebb hangulatú, atmoszférikus történeteket
– azoknak, akik hiszik, hogy a mágia itt él velünk, csak figyelni kell rá
