Janja Vidmar: Fekete varjú
Van, amikor egy könyv nemcsak történetet hoz, hanem kérdéseket is: olyanokat, amelyekkel talán nem szívesen találkozunk a hétköznapok békéjében. A Fekete varjú pontosan ilyen olvasmány. Nem a könnyedségével hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal, ahogyan lassan kibontja az emberi sorsok mögött rejlő törékeny valóságot. Miközben lapozzuk, észrevétlenül közelebb kerül hozzánk egy olyan világ, amelyet gyakran csak hírekben látunk – mégis sokkal mélyebben érint, mint hinnénk. Ez az a fajta könyv, amely nem a komfortunkat keresi, hanem a megértésünket.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Janja Vidmar |
| Cím | Fekete Varjú |
| Kiadó | Galaktika Metropolis Média |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 272 |
Fülszöveg
Híba, a szíriai háborúból menekülő fiatal lány végül eljut Londonba, ahol próbál beilleszkedni az új iskolába és a számára idegen életbe. Itt keresztezi útját Jan, aki maga is keresi a helyét – mígnem a metróban elkövetett terrortámadás mindkettejük sorsát gyökeresen megváltoztatja. Jan apja a támadás áldozatául esik, és a fiú minden haragját, csalódását Híbára zúdítja. A gyűlöletből gyökerező indulatok olyan események láncolatát indítják el, amely mindkettőjük, barátaik és családjuk életét végérvényesen megpecsételi.
A két fiatal története csupán egyetlen szála annak a sűrűre font, világokat összekapcsoló mesének, amelyben feltűnnek londoni huligánok, az Iszlám Állam kiképzőtáboraiba hurcolt gyerekek, háborús és válsággócok menekültjei, s azok, akik a balkáni útvonalon keresnek menedéket.
Janja Vidmar megrendítő, kegyetlenül aktuális regénye egyszerre lélektani dráma és éles társadalmi látlelet, ami kérdez, felkavar, és arra késztet, hogy újragondoljuk, mit jelent biztonságban élni – valamint embernek maradni.
Ajánlóm
Ahogy lapról lapra haladtam, egyre inkább azt éreztem, hogy Janja Vidmar nem egyetlen történetet mesél. Inkább egy törött tükör darabjait tartja elénk: mindegyik más félelmet, más veszteséget, más reményt mutat és mégis ugyanaz a fény csillan vissza róluk.
Hiba, a háborúból menekülő fiatal lány, és Jan, aki Európán belül próbál új életet építeni, mintha két külön világ határán állnának. De olvasóként rájövünk: ez a határ valójában bennünk húzódik. Az otthon, a biztonság, az identitás törékenysége nem „mások problémája”. Mindannyiunké.
A regény sokszólamúsága különösen megérintett. Vidmar olyan finoman vált hangnemet, mintha minden nézőpont más hőmérsékleten lélegezne:
– van benne nyers realizmus,
– líraiság,
– szarkazmus,
– és gyermeki félelem.
Ezek a hangok együtt rajzolnak ki egy világot, amely közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. A menekülés, a veszteség és a „miben kapaszkodhatok még?” kérdései nem távoli, politikai fogalmakként jelennek meg, hanem emberi arcokon, reszkető kezeken, kimondatlan fájdalmakon.
Olvasás közben néha azt éreztem, hogy a könyv a saját lelkiismeretemet szólítja meg. Mert könnyű azt hinni, hogy „ez máshol történik”. De Hiba útja arra emlékeztetett, hogy a menekülés nem mindig földrajzi fogalom.
El lehet menekülni háború elől, de ugyanúgy lehet menekülni saját múltunk, félelmeink, kimondatlan sebeink elől is. Talán ezért volt ennyire nehéz, mégis szükséges ez a könyv: mert nemcsak a világ kegyetlenségét mutatja meg, hanem a saját esendőségünket is.
A Fekete varjú nem akar könnyű lenni. Nem vigasztal, nem simít el, nem ígéri, hogy minden jóra fordul. De éppen ebben az őszinteségben rejlik az ereje. Mert a menekültek története nem egyetlen narratíva hanem sok-sok élet egymásra rakódó rétege. És ezekből a rétegekből rajzolódik ki a könyv legfontosabb kérdése: mit jelent embernek lenni egy olyan világban, ahol a biztonság nem alap, hanem kiváltság?
Amikor becsuktam a könyvet, sokáig ültem csendben. Nem azért, mert nem tudtam, mit érzek, hanem mert túl sok mindent. Szomorúságot, dühöt, együttérzést és azt a halk, nyomott reményt, hogy az ilyen történetek segíthetnek abban, hogy ne vakuljunk meg a saját békénktől. Mert minden élet mögött ott van valaki, aki ugyanazt keresi, mint mi: otthont, biztonságot, emberi méltóságot.
Mit adott nekem ez a könyv?
• mélyebb rálátást arra, milyen sokféle a menekülés fogalma
• egy olyan történetet, amely nem engedett a felszínen maradni
• egy sokszólamú, rétegzett világot
• emlékeztetőt arra, hogy a biztonság nem magától értetődő
Kinek ajánlom?
– azoknak, akik bírják a mély, sötétebb tónusú, valós történeteket
– akik szeretnék jobban érteni a menekültek helyzetét emberi oldalról
– akik nem félnek szembenézni kényelmetlen igazságokkal
– és mindenkinek, aki érteni akar, nem csak olvasni
