T. Fiser Ildikó Homokóra
Vannak könyvek, amelyek nem történeteket hoznak, hanem felismeréseket. Amelyek nem szórakoztatni akarnak, hanem melléd ülni egy csendes pillanatban, és megsúgni azt, amit te is éreztél már, csak nem tudtad kimondani. A Homokóra ilyen könyv. Nem siet, nem harsog, nem akar hatni, mégis megérint. Mint amikor megáll az idő egyetlen lélegzetvétel erejéig, és végre meghallod a saját gondolataid hangját.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | T. Fiser Ildikó |
| Cím | Homokóra |
| Kiadó | Helma kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 180 |
Fülszöveg
Kedves Olvasó!
A HOMOKÓRA c. kötetben található írásaim – verseim, novelláim – szellemiségét talán ez a gondolatsor tükrözi leginkább:
„Parányi homokszemek, mint a pillanatok, a megállíthatatlan idő jelképei. Csak ülök, és némán bámulom, ahogyan leperegnek előttem a csillogó jövő szemcséi, s válnak a múlt kérlelhetetlen martalékává – örökre. Alig megfogant gondolatok ezreit nyeli el a végtelen, visszafordíthatatlan idő, hogy közülük csak minden tíz, vagy százezredik születhessen újjá, s legyen belőle írható történelem. A többi az érzékek tudatos-tudattalanában továbbra is várja, hogy idővel a szikra újra lobban, s akkor talán nem egy múló pillanat hamvaként végzi – ismét.” /T. Fiser Ildikó/
Az író elsődleges feladata szerintem, hogy közvetítse az élet minden rezdülését, azaz ne csak befelé, de kifelé is figyeljen. Számomra az írás egyfajta szenvedély, ami boldogságot és reményt ad.
Remélem, hogy mindenki talál a kötetben egy-egy olyan írást, amely megérinti a lelkét.
Szeretettel, T. Fiser Ildikó
Ajánlóm
Néha egy könyv nem történetet ad, hanem tükröt. Nem mások életét meséli el, hanem a sajátodat írja meg – csak szebben, pontosabban, őszintébben. A Homokóra ilyen könyv egy olyan világ, ahol minden szó mögött ott rezeg egy gondolat, amit már egyszer te is éreztél, csak talán nem tudtad kimondani.
T. Fiser Ildikó nemcsak ír, hanem visszaemlékezik helyetted. A versek, gondolatok, novellák olyan természetességgel vezetnek végig az életen – gyerekkortól a felnőtté váláson át a veszteségekig –, hogy szinte észre sem veszed, mikor lettél egyszerre olvasó és szereplő. A kötet nem ijesztő mélységekkel dolgozik, hanem csenddel. Olyan csenddel, amiben minden leírt szó hangosabb, mint egy kiáltás.
Ez a könyv az időről beszél, de valójában az emberekről. Arról, hogyan rakjuk egymásra az éveket, mint egy gondosan épített kőfalat – és közben mégis milyen törékenyek tudunk maradni. A Homokóra fejezetei nem zárják le egymást, inkább kinyitnak: ablakokat múltba, jövőbe, emlékbe, vágyba.
Van itt szeretet és fájdalom, szülői ölelés és gyász, hit és kétség, élet és elmúlás. A szerző minden sora személyes és mégis ismerős. Mintha régi családi fotóalbumot lapoznál: azok az arcok nem a tieid, mégis tudod, mit éreznek.
Különösen szép, hogy a kötet irodalmi „nyelvezettel” szól, mégis közérthető – nem akar megfejthetetlen lenni, hanem csak jelen lenni. Mint egy halk szívverés egy túl zajos világban. Ha valaha is kerested már a szavakat egy érzéshez, amit nem tudtál megfogalmazni – ebben a könyvben megtalálod. Ha nem is kapsz választ minden kérdésedre, azt az érzést biztosan megkapod: hogy nem vagy egyedül az idő sodrásában.
Miért ajánlom?
Mert a Homokóra igazi lélektükör: csendes, mégis mélyre ható. A versek és rövid prózák egyszerű szavakkal mondják ki mindazt, ami bennünk sokszor megfogalmazhatatlan. A szerző úgy vezet végig életszakaszokon, emlékeken és érzéseken, hogy közben nem veszi el tőlünk a saját értelmezés szabadságát. A könyv gyógyít, anélkül hogy gyógyítani akarna, egyszerűen csak jelen van, és ez épp elég.
Kinek ajánlom?
– Akik szeretik a lírai, érzékeny prózát és verseket
– Akik önmagukhoz szeretnének közelebb kerülni olvasás közben
– Akik elvesztettek valakit, vagy épp keresik a kapaszkodókat
– Akik csendes, mély tartalmú könyvekre vágynak
– Akik értékelik az irodalmi szépséget, de a közérthetőséget is
