Orcsik Roland Hordozható ​óceán

Fülszöveg

Kallódó generációk hősei, csavargói egy világjáró luxushajón gályáznak. Közben valaki eltűnik, valaki a személyzeti bár vécéjében ocsúdik fel, valaki pedig titokban malackodik. Szatirikus és groteszk kalandok, magyar és balkáni alapanyagokkal, indiai fűszerekkel. A túl sok egzotikum azonban rontást okozhat. Légy hát óvatos, kedves utazó!

„A disznóra akartam mutatni, ám az is eltűnt. Magyarázkodni kezdtem, Aksa a fejét csóválta, miféle lányról és disznóról motyogok, amikor van épp elég feladatom. Siettem is vissza a segédpincéremhez, egy utas épp presszókávét kért. Kezd az agyamra menni ez a hullámvasút, nem ártana egy kis koffein, villant át az agyamon. Ehhez azonban várnom kellett éjfélig, amikor az utolsó vendég is eltakarodott.

Aksával aznap este nem mentünk a személyzeti bárba, mindketten kipurcantunk. Semmi esti romantika, a csók után irány az ágy.
Ahogy beléptem a kabinba, a mosdóban rókáztam egy nagyot. Pocok még nem jött vissza, valószínűleg Nórival tölti az éjszakát. Szerencsére a lenti szinten kevésbé lehetett érzékelni az őrjítő hullámzást. Elképzeltem, milyen lehet odakint a tomboló óceán, hogyan csattogtatja nedves és sós korbácsait, a hullámcsorda pedig röfög, és habzó pofával fel akarja zabálni a hajót.”

---

Ajánlóm

Nehéz erről a könyvről szokásos módon írni – mert ez a regény maga is minden, csak nem szokásos. Elindulsz vele egy luxushajóra, ahová egy vajdasági magyar fiú kerül segédpincérként. Azt hiszed, tudod, mire számíthatsz: társadalmi egyenlőtlenség, kiszolgáltatottság, naponta hatszor felvitt kagylótálca és éjszakai mosatlan hegyek. Ezt meg is kapod – de aztán a hajó elkezd mozdulni, nemcsak térben, hanem stílusban is.

A Hordozható óceán első rétegében realista szocioregény: egyszerre szomorú és szatirikus tükör a kelet-európai túlélésről, a globális kizsákmányolásról, a rendszerek közti emberi torzulásokról. Aztán – mint egy jól beidomított, de túl sokáig figyelt tenger – elkezd örvényleni. A valóság szétcsúszik, és helyét átveszi valami baljós, misztikus, lidérces. Az olvasó pedig már nem egy kabinból figyel, hanem bentről sodródik – együtt Pockkal és Golyóval, akik legalább annyira túlélni próbálnak, mint megfejteni, mi történik velük.

A nyelv erős, néhol költői, máskor brutálisan nyers – ahogy az élet is, amikor a nyugati álom hirtelen belülről mutatja meg a penészes oldalát. A humor groteszk, de nem szórakozásból az – túlélési technika. A karakterek nem hősök, hanem emberek, akik úgy kerülnek közel hozzád, hogy közben végig távol maradnak – mert ez nem róluk, hanem rólunk szól.

Ez a regény azoknak való, akik nem félnek attól, ha egy történet nem lineárisan halad, ha a valóság határai elmosódnak, és ha a végén nem kapsz mindenre választ – csak egy tükröt. De az olyan élesen mutat vissza, hogy napokig nem felejted el.

Ha azt hiszed, már mindenféle magyar prózát olvastál, és nem lehet meglepni – a Hordozható óceán felkavar. De nem a felszínt – a mélyet.

---

Miért ajánlom?

Mert ez a könyv nem próbál megfelelni semmilyen sablonnak, és pont ettől működik ennyire erősen. Úgy beszél kiszolgáltatottságról, kelet-európai létről, illúziókról és identitásról, hogy közben nem magyaráz, nem finomít, nem ment fel csak megmutat. A realitás és a misztikum határán játszik, és közben olyan atmoszférát teremt, ami egyszerre nyugtalanító és lenyűgöző. Azért ajánlom, mert ez a könyv hat és ezt hetekkel később is érezni fogod.

---

Kinek ajánlom?

– Akik szeretik a rétegzett, nem lineáris, irodalmibb prózát
– Akiket érdekel a kelet-európai identitás és a társadalmi valóság szatirikus, kritikus bemutatása
– Akik nem félnek a groteszktől, a misztikustól, a szimbólumoktól
– Akik szeretnék, ha egy könyv valóban gondolkodásra késztetné őket
– Akik keresnek valami egészen mást a magyar kortárs irodalomból