Hadházi Anita Könnyűszív

Fülszöveg

Képes-e szeretni a szív oly sok csalódás után?

Caroline Ansley és Charles Doyle valaha szerették egymást, de egy brightoni utazáson a kapcsolatuk véget ért. Azóta is ugyanabban a faluban laknak, így elkerülhetetlen, hogy találkozzanak, de ma már csak kimért, hűvös viszonyt ápolnak.
Édesanyja halála után a férfi európai körútra indul, míg távollétében a közeli birtokra új intéző érkezik. Joshua Smith elnyeri Caroline szívét, és már az esküvőt tervezik, amikor Charles újra felbukkan. A házasság híre felkavarja a férfit, de nemcsak Charles zavarodik össze, Caroline-ban is feltörnek a régi emlékek, amikről azt hitte, már jó mélyen elzárta őket a szívében.
Az élet megismétli önmagát, amikor a társaság ismét Brightonba megy, és bár egyiküknek sincs kedve a közös utazáshoz, a fájdalmas, tengerparti emlékek felelevenítéséhez, a sors úgy hozza, hogy együtt kell elindulniuk.
Vajon túl tudnak lépni a múlt sérelmein? Őrzik még a szerelmet, amit egymás iránt éreztek? Létezhet második esély azután, ahogy Charles elbánt Caroline-nal, vagy a tengerparton végleg elválnak útjaik?
Hadházi Anita második regénye a népszerű Örökölt múlt világába, a 19. századi Angliába viszi vissza az olvasót. A Könnyűszív egy magával ragadó történet a második esélyről és a szerelemről, ami átragyog a nehézségeken.

---

Ajánlóm

A Könnyűszív az a fajta könyv, amit nem tudsz „csak úgy” elolvasni. Nem lehet mellékesen lapozgatni, mert valahogy minden mondata eltalál. Olyan érzés volt, mintha valaki leült volna mellém, és szépen lassan kimondta volna helyettem mindazt, amit régóta cipelek, csak nem mertem – vagy nem tudtam – szavakba önteni.

Anita írása nem erőlködik, nem akar nagyot mondani, mégis pontosan ott érzed, ahol fáj, ahol üres, ahol túl nehéz. És ami miatt igazán különleges lett számomra ez a könyv: nem kér bocsánatot azért, hogy az élet néha szétesik. Nem szépíti meg a veszteséget, a bizonytalanságot, az újratanulást. Megmutatja, hogy vannak napok, amikor a „ma csak túlélünk” is sikernek számít.

A karakterek nem tökéletesek – és ettől lesznek igazán valóságosak. Hibáznak, félnek, néha rosszul választanak, de közben annyira emberiek, hogy könnyű bennük tükröt látni. És talán ezért működik ennyire ez a regény: mert nem akarja elhitetni, hogy az újrakezdés hirtelen történik. Lélegzetenként épül. Néha visszacsúszunk, néha újra kell gyűjteni az erőt. De valahol útközben egyszer csak tényleg könnyebb lesz a szív.

A Könnyűszív nem harsány, nem látványos történet. Sokkal inkább egy csendes társ azokhoz a pillanatokhoz, amikor légüres térben érzed magad. Érzelmes, őszinte és gyógyító. Olyan könyv, amit az ember nem csak elolvas – hanem hagyja, hogy hasson rá. Ha volt már olyan időszak az életedben, amikor nehéz volt kimondani, hogy „fáradt vagyok”, hogy „félek”, vagy hogy „össze vagyok törve” – ez a regény pontosan tudni fogja, mit élsz át. És talán kicsit segít megfogni a kezed ott, ahol úgy érzed, már nincs kapaszkodó.

Ez a történet lassan, finoman tanít arra, hogy a szív valóban képes újra könnyűvé válni. Lehet, hogy nem egyik napról a másikra. De elérhető.

---

Miért ajánlom?

– mert őszintén beszél a veszteségről és az újrakezdésről
– mert nem bagatellizálja az érzelmi kimerültséget
– mert emberi, esendő, mégis reményt ad
– mert nem siet, és nem sürget gyógyulást
– mert sok olvasó saját érzéseit találhatja meg benne

---

Kinek ajánlom?

– akik érzelmileg mélyebb, lassabb tempójú regényeket keresnek
– akik épp nehezebb időszakon mennek keresztül
– akik szeretik az őszinte, gyógyító történeteket
– akik nem megoldásokat, hanem megértést keresnek
– akik hisznek abban, hogy az irodalom képes kapaszkodót adni