Fábián Tamás: Bravúros mutatványok, amiket senki se látott
Vannak könyvek, amelyek nem történetet mesélnek, hanem érzést. Olyan furcsa, lassan kibontakozó, néha szúrós, néha fájdalmasan ismerős érzést arról, milyen ma fiatalnak lenni ebben az országban – és milyen kilátni néha a saját életünkből, hogy megértsük: nem csak mi billegünk bizonytalanul.
A Bravúros mutatványok, amiket senki se látott pontosan ilyen olvasmány. Nem harsány, nem akar tetszelegni, nem tolja az arcodba az üzeneteit. Inkább leül melléd, és csendben elkezd mesélni. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy nagyon is rólad beszél.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Fábián Tamás |
| Cím | Bravúros mutatványok, amiket senki se látott |
| Kiadó | Corvina kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 336 |
Fülszöveg
Az írás véresen komoly dolog, akár halálos is lehet. Egy regény képes megváltoztatni az életünket, főleg, ha még nincs kész, és meg kell találnunk a hiányzó zárófejezetet. Újrakezdeni sosem késő, legyen szó barátságról, családi viszonyokról vagy a lelkünk mélyén eltemetett, mindent szétfeszítő alkotási vágyról. A kérdés, hogy szembe merünk-e nézni legfélelmetesebb démonainkkal, és megpróbáljuk-e átugrani legalább a saját árnyékunkat.
A Bravúros mutatványok, amiket senki se látott szereplői fiatalok, de már felnőttek.Vidékiek és budapestiek. Egy romlott hatalom vazallusai, illetve a rendszer kérlelhetetlen kritikusai. Miközben a szakadék felé száguld a világ, és a Föld felforrósodása egyre nagyobb kihívás elé állítja lakóit, a problémáink többnyire mégis változatlanok maradtak: fel merünk hívni valakit, akit elsodort mellőlünk az élet? Tudunk bocsánatot kérni, és még inkább: meg tudunk-e bocsátani? Bárhol is tartunk az életünkben, a válasz sosem egyszerű.
Fábián Tamás 1987-ben született Nyíregyházán. A Debreceni Egyetem szabad bölcsészet szakán szerzett alapszakos diplomát, a mesterképzést a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végezte. Tizenöt éve dolgozik újságíróként, 2020 óta a Telex.hu munkatársa. Ez az első regénye.
Ajánlóm
Nagyon szerettem, ahogyan Fábián Tamás regényében az egyes szereplők csak apró szeleteket mutatnak meg magukból – mégis ezekből a töredékekből áll össze egy teljes, fájdalmasan hiteles kép. Alkotói válság, sikertelenség, megúszás, menekülés a valóság elől, belpesti buborékok, vidéki bizonytalanság, klímaszorongás, kiégés, az örök „nem tudom, mihez kezdjek az életemmel” érzés.
Nincs hős, nincs csodagyerek, nincs megváltás – és pont ettől működik ennyire. Ezek az emberek nem különlegesek, hanem ismerősek. Láttam már őket magam körül, beszélgetésekben, kávézókban, villamosokon. És talán kicsit magamban is.
A regény világa egyszerre ismerős és nyugtalanító. Nem klasszikus disztópia, inkább egy nagyon is elképzelhető közeli jövő: kánikula, vízhiány, kötelező szieszta, széthulló rendszerek, megfáradt emberek. És közben ott vannak az apró kapcsolódások, félresikerült beszélgetések, barátságok, próbálkozások, az a visszafogott, kicsit szarkasztikus humor, amitől az egész még emberibbé válik.
Számomra az egyik legerősebb gondolat az volt, hogy mindannyian próbálunk „mutatványokat” végrehajtani az életünkben – értéket teremteni, láthatóvá válni, bizonyítani –, miközben sokszor senki nem nézi végig. Van, aki írni akar, de fél, hogy értéktelen. Van, aki beilleszkedne, de túl sok a zaj. Van, aki a jövőért aggódik, és van, aki már a jelennel sem tud mit kezdeni. És ez fájdalmasan igaz.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom ezt a könyvet, mert
– rendkívül pontosan ragadja meg a mai fiatal felnőttek lelkiállapotát,
– nem kínál hamis megoldásokat vagy könnyű válaszokat,
– társadalmi és generációs kérdéseket feszeget anélkül, hogy didaktikus lenne,
– rétegzett, gondolkodtató, mégis nagyon emberi,
– és mert ritka az olyan magyar regény, amely ennyire őszintén, sallangok nélkül mer beszélni bizonytalanságról, kiégésről, klímaszorongásról és identitáskeresésről.
Ez nem könnyű olvasmány – de hálás vagyok érte. Olyan érzést adott, mint amikor hosszú idő után először ülsz le őszintén magaddal szemben. Nem mindig kellemes, de nagyon is szükséges.
Kinek ajánlom?
azoknak, akik szeretik a kortárs magyar irodalmat, fiatal felnőtteknek (és azoknak, akik még emlékeznek arra az időszakra), akik nem félnek a nyugtalanító, gondolatébresztő témáktól, akik már éreztek kiégést, bizonytalanságot, klímaszorongást, és mindenkinek, aki szereti az olyan könyveket, amelyek nem szórakoztatni akarnak – hanem megszólítani.
