Holy Evans A lovak nem beszélnek
Vannak könyvek, amelyek nem kérnek figyelmet. Nem harsányak, nem akarnak azonnal hatni. Inkább lelassítanak, és csendben megvárják, amíg készen állsz rájuk. A lovak nem beszélnek pontosan ilyen olvasmány volt számomra: halk, mély és fájdalmasan őszinte.
Ez a történet nem ígér gyors megoldásokat, és nem kínál könnyű feloldozást. Sokkal inkább egy belső útra hív, ahol a gyógyulás nem látványos, hanem apró, sokszor láthatatlan lépésekből áll össze.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Holy Evans |
| Cím | A lovak nem beszélnek |
| Kiadó | Marysol |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 394 |
Fülszöveg
A lovak nem beszélnek. De ha hallgatni tudnánk a csendjükre, talán megtudnánk mindent, amit az emberek elhallgatnak.
Nawal Neal a feltörekvő bestseller krimiírónő egy bankrablás szemtanúja lesz, ahol a szeme láttára megölik az egyik legjobb barátnőjét. Az eset sokáig fogva tartja őt, PTSD szindróma és pánikrohamok lesznek rajta úrrá, ráadásul képtelen egy szót is leírni.
Hogy kiheverje a folyton visszatérő képeket, és újra írni tudjon, egy Colorado-i lovas farmra költözik. Itt ugyan minden csöndesebb, de valójában semmi sem egyszerűbb.
Rhys O’Connor, a ranchon dolgozó lovász sem hiába van itt, menekül bántalmazó múltja elől. A lovakkal szavak nélkül is megérteti magát, az emberekkel ez nehezebben megy neki. Az igazi áttörést, Nawal megjelenése hozza az életébe. Bár amikor először megpillantja, még maga sem tudja mekkorát.
Vajon lehet-e szeretni valakit, akit nem is ismerünk igazán?
A titkok meddig képesek megmérgezni a kapcsolatokat?
Ajánlóm
Ez a regény a gyógyulásról szól. Arról az útról, amikor az ember már nem menekül tovább, csak próbál együtt létezni a fájdalommal.
Nawal traumát hordoz magában, amit nem lehet egyik napról a másikra letenni. A veszteség, az önvád, a kimondatlan mondatok teljesen megbénítják – még azt is elveszik tőle, ami addig az identitása része volt: az írást.
A Colorado-i lovas farm nem menekülés, sokkal inkább kényszerű megállás. Egy hely, ahol nincs zaj, nincs elterelés, csak tér arra, hogy végre szembenézzen önmagával. A természet, a fizikai munka és a csend lassan elkezdik lebontani azokat a falakat, amiket magában épített fel.
Rhys karaktere szintén a csendből építkezik. Ő az, aki szavak nélkül ért – a lovakat, a természetet, és lassan Nawal törékeny jelenlétét is. Kettejük kapcsolata nem robban be, hanem finoman alakul, tapogatózva, sérülésekkel és óvatossággal. Itt nincs siettetett romantika, inkább két összetört ember lassú közeledése, akik először magukban próbálnak rendet tenni.
A lovak jelenléte végig erős szimbólum marad: az ösztönök, a bizalom, a kimondatlan érzések hordozói. Ebben a történetben a csend sokszor többet mond minden párbeszédnél. Holy Evans érzékenyen nyúl a traumához, a PTSD-hez és a gyógyulás apró, sokszor fájdalmas lépéseihez – anélkül, hogy idealizálná a fájdalmat vagy a szerelmet.
Miért ajánlom?
Azért, mert ez a könyv nem akar megmenteni – csak jelen lenni. Nem ad kész válaszokat, nem kínál gyors gyógyulást, viszont őszintén megmutatja, milyen törékeny és egyenetlen út vezet vissza önmagunkhoz.
A természetközeli közeg, a lovak szimbolikus szerepe és a visszafogott érzelmi ábrázolás együtt egy mély, letisztult történetet alkotnak, ami nem harsány, mégis nagyon erősen hat.
Kinek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a csendesebb, lélektani történeteket, ahol a hangsúly nem a cselekményen, hanem a belső változáson van.
Azoknak, akik nem riadnak vissza a traumák, veszteségek és lelki elakadások őszinte ábrázolásától.
És mindenkinek, aki hisz abban, hogy a gyógyulás nem látványos fordulat, hanem lassú, belső munka – sok türelemmel, sok csenddel.
