Ella Steel Végzetes hajsza (Hajsza 2.)
Vannak folytatások, amik csak továbbviszik a történetet – és vannak olyanok, amik elmélyítik. A Végzetes hajsza nálam egyértelműen az utóbbi volt. Az első rész után pontosan tudtam, hogy ide még vissza akarok térni. Nem azért, mert „kell a folytatás”, hanem mert nem engedett el az a világ, amit Ella Steel felépített.
Ez a kötet már nem bizonyítás. Ez elmélyítés.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Ella Steel |
| Cím | Végzetes hajsza (Hajsza 2.) |
| Kiadó | |
| Megjelenés | 2026 |
| Oldalszám | 480 |
Fülszöveg
Jay Davis évekig küzdött, hogy maga mögött hagyja sötét, fájdalommal teli múltját és új életet kezdjen. Mirában megtalálta azt a személyt, aki mellett önmaga lehet. Ő jelenti számára az utolsó reményt a boldogságra.
Mira mindent megtesz, hogy segítsen neki, de tudja, hogy ennyi titokkal a hátuk mögött sosem élhetik meg azt a boldogságot, amire mind a ketten vágynak.
Jay félti a gyenge lábakon álló kapcsolatukat. Fél, hogy a múltja a jelenüket is tönkreteheti, meghiúsítva ezzel a jövőbeli terveiket.
Képes lesz, hogy még időben felfedje a múltban történteket vagy a félelme bizonyul erősebbnek? Elkésik a vallomással?
Mi történik, ha a múlt testet öltve lecsap a szeretett nőre? Jay meg tudja menteni vagy az életére örök sötétség borul?
Ajánlóm
Ha az első rész beszippantott, a Végzetes hajsza még mélyebbre húz. Érezni rajta, hogy az írónő magabiztosabban mozog ebben a történetben: a feszültség tudatosabb, az érzelmi rétegek vastagabbak, a tét pedig sokkal személyesebb. Itt már nem csak az események sodornak, hanem az, amit a szereplők belül cipelnek.
Különösen erős volt számomra az, ahogy a múlt és a jelen folyamatosan egymásra vetül. A döntéseknek súlya van, a következmények nem maradnak el, és nincs az az érzés, hogy „majd minden megoldódik”. Ez a történet nem simogat – inkább szorít, kérdez, és néha kifejezetten kényelmetlen helyzetekbe hoz.
Az írónő stílusában azt szeretem a legjobban, hogy érzelmes, de sosem giccses. Sötét, de nem öncélúan. A feszültség nem csupán a fordulatokból fakad, hanem az emberi töréspontokból, a kimondatlan mondatokból, az elhallgatott múltból. A Végzetes hajsza pont ezért működik igazán folytatásként: nem ismétel, hanem továbbgondol.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom ezt a könyvet, mert nem fél mélyebbre menni érzelmileg, és mert megmutatja, hogy a történetek igazi ereje sokszor nem a cselekményben, hanem a belső konfliktusokban rejlik. Mert hagy időt az érzéseknek, és nem kínál könnyű válaszokat.
Kinek ajánlom?
Annak fog igazán betalálni, aki az első részt nemcsak élvezte, hanem érezte is. Akik szeretik, ha egy történet nem engedi könnyen elengedni őket, és akik nem bánják, ha egy könyv olvasás után még sokáig ott marad bennük az a furcsa, szorító érzés: ez most nagyon közel volt.
Nálam abszolút hozta azt az élményt, amiért az első részt megszerettem – sőt, több szempontból még rá is erősített. Ha szeretted a kezdetet, ezt tényleg nem érdemes kihagyni.
