Emilia Hart Vészlény
Vészlény nem az a könyv, ami azonnal elmondja magáról, mit akar. Inkább csendben figyel, kivár, majd egyszer csak megszorít. Ez egy sötétebb tónusú, ösztönös regény, amely a női tapasztalatok mélyrétegeibe nyúl bele – oda, ahol a fájdalom, a harag és az erő már nem különül el egymástól.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Emilia Hart |
| Cím | Vészlény |
| Kiadó | Alexandra kiadó |
| Megjelenés | 2024 |
| Oldalszám | 406 |
Fülszöveg
2019. Kate az éj leple alatt menekül el Londonból családja düledező vidéki házikójába. A borostyánnal beszőtt ház és a körülötte burjánzó kert mintha teljesen más világba tartozna, mint ahonnan idemenekült erőszakos partnere elől. A lány azonban arra is rájön, hogy a rég meghalt nagy-nagynénje, Violet által ráhagyott hely titkokat rejteget, amelyek egészen a 17. századi boszorkányperekig nyúlnak vissza.
1942. A társadalmi konvenciók és elnyomó apja által gúzsba kötött Violet a világ megismerésére vágyik, ám ehelyett családja düledező kúriájában kell töltenie napjait. A magányos lány megpróbálja megfejteni fiatalon elhunyt anyja titkait, aki halála előtt állítólag megtébolyodott, és nem hagyott rá mást, mint egy V betűt mintázó medált, a hálószobájának padlójába vésett Vészlény feliratot és megválaszolatlan kérdések seregét.
1619. Althára anyja hagyta rá a növények titkát, ami nemzedékek hosszú sora óta öröklődik a Vészlény családban. A falusiak gyakran fordulnak hozzá segítségért, ám a különleges nőket mindig gyanakvás övezi, és miután egy helyi földművest saját nyája tapos halálra, Althát gyilkosság és boszorkányság vádjával állítják az ítélőszék elé.
Emilia Hart három, évszázadok által elválasztott nőről szóló debütáló regénye varázslatos, felkavaró olvasmány a megtörhetetlen női akaraterőről és a természet gyógyító erejéről.
Ajánlóm
Imádtam, mennyire másképp hatott rám a Vészlény, mint amire számítottam. Ez nem az a könyv, amit csak elolvasol, majd visszateszed a polcra. Ez az a fajta történet, ami lassan, alattomosan kúszik be alád, és mire észbe kapsz, már ott motoszkál benned napokkal később is.
Emilia Hart regénye három nő sorsát fonja össze – három különböző korban, három különböző élethelyzetben –, de a fájdalom, a túlélés és az elfojtott erő ugyanúgy lüktet mindegyikükben. Van ebben a könyvben valami nyers és ösztönös. Mintha azt mondaná: a női harag, a félelem, a trauma nem szégyellnivaló – hanem túlélési forma.
A Vészlény nem akar tetszelegni. Nem magyaráz túl, nem simogat. Inkább kérdez. Mit jelent nőként élni egy olyan világban, ami folyton keretek közé akar szorítani? Mi történik, ha túl sokáig hallgatunk? És mi születik abból, ha végre nem?
Nagyon erős volt számomra a természet motívuma: az erdők, az ösztönök, a test emlékezete. Mintha a nők nemcsak egymáshoz, hanem valami ősi, elfeledett tudáshoz is kapcsolódnának. Ettől lesz a könyv egyszerre sötét, misztikus és mélyen emberi.
Ez nem egy „kényelmes” olvasmány. Lesznek részek, amik szorítanak, amik kényelmetlenek, amik tükröt tartanak. De pont ettől működik. A Vészlény arról szól, hogy néha nem megszelídíteni kell magunkat – hanem visszavenni azt, amik mindig is voltunk.
Nálam ez a könyv egy halk, de nagyon határozott emlékeztető lett: az erő nem mindig hangos. Néha csak ott van bennünk, túlél, vár, és egyszer majd megszólal.
És amikor megszólal… azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom, mert bátor és kompromisszummentes. Mert nem fél megmutatni a női létezés sötétebb, nyersebb oldalát. Mert a Vészlény nem tanítani akar, hanem éreztetni – és ez sokkal mélyebbre megy. Ez egy olyan regény, ami nem enged könnyen, és pont ezért marad meg.
Kinek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a sötétebb hangulatú, gondolatébresztő történeteket. Akik nyitottak a női tapasztalatok ösztönös, nem idealizált ábrázolására. Különösen ajánlom azoknak, akik nem félnek attól, ha egy könyv kérdez, feszít, és nem ad azonnali megnyugvást.
