Agustina Bazterrica: Méltatlanok
Amikor kezembe vettem a Méltatlanok kötetet, rögtön A szolgálólány meséjejutott eszembe. A borító, a leírás, az a bizonyos baljós érzés mind azt sugallták, hogy valami nagyon kemény olvasmány vár rám.
De Bazterrica másként mesél. Nem kiabál, nem sokkol direktben – inkább csendben szorítja össze a torkodat, és te hagyod, mert tudni akarod, hová vezet ez a világ.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Agustina Bazterrica |
| Cím | Méltatlanok |
| Kiadó | Galaktika |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 192 |
Fülszöveg
A világ káoszba süllyedt és romokban hever: az áradások elpusztították a civilizációt, az elektromosság és az internet csupán emlék, a túlélők csoportjai kietlen, sivár tájon küzdenek a fennmaradásért. Egy elhagyatott területen áll a Szent Testvériség Háza – egykori kolostor, amely az elveszett nők menedékévé vált, ám falai között nem béke, hanem félelem és kegyetlenség uralkodik. A lakók kasztokra osztva élnek, vakon követve a felsőbbrendű Rendfőnöknő törvényeit, miközben a fájdalmon és megaláztatáson át keresik a megvilágosodást. A regény főhőse a „méltatlanok” egyike: alacsony rangú, névtelen nővér, aki mindenáron be akar jutni a kiválasztottak, a Megvilágosodottak közé. Titkos, vérrel és sárral írt naplóbejegyzéseiben mesél a Szent Testvériség Házának mindennapjairól, a könyörtelen fenyítésekről, csonkításokról, halálról, a vallási fanatizmus börtönéről – és a saját emlékképei hiányzó darabjairól.
Amikor azonban egy idegen nő bejut a kolostorba, és csatlakozik a méltatlanok soraihoz, főhősünk kénytelen szembenézni rég eltemetett múltjával és megkérdőjelezni a Megvilágosodottak valódi természetét.
A világszerte elismert Pecsenyehús szerzőjének új kötete, a Méltatlanok egy megrázó, hátborzongató disztópikus regény, amely a klímaválság, az ideológiai szélsőségesség és a legsötétebb emberi ösztönök kérdéseit boncolgatja.
Ajánlóm
Egy széthullott világba csöppenünk, ahol a civilizáció alapjai – az internet, az áram, az emberi méltóság – már csak emlékek. Ami maradt, az a hataloméhség, a félelem, a fájdalom és egy zárt közösség, ahol a hierarchia könyörtelenül meghatározza, ki mennyit ér.
A középpontban egy fiatal lány áll, aki túlélni próbál ott, ahol a túlélés már önmagában is lázadásnak számít.
Bazterrica stílusa továbbra is letaglózó. Nem szépít, nem magyaráz túl, nem fest részletes képeket – éppen annyit ír, amennyit elbírunk. Vagy talán kevesebbet is. Mert amit nem ír le, amit ránk bíz, az legalább olyan fájdalmas, mint amit kimond. Ez a kisregény látszólag rövid, de valójában nagyon sokáig velünk marad. Benne van a világ széthullása, a női test feletti kontroll kegyetlensége, az érzelmek elfojtása és az a kérlelhetetlen rendszer, amely kasztokba kényszeríti a nőket. A történet nem sci-fi inkább egy lehetséges jövő tükre. És ez talán a legfélelmetesebb benne.
A sorok közötti csendek, kimondatlan rétegek, apró rezdülések adják a könyv valódi erejét. Nem a konkrét események ráznak meg, hanem a hangulat, a levegő, amit olvasás közben beszívsz. A remény apró foszlányai pedig azért működnek, mert már alig hisszük el, hogy létezhetnek.
A Méltatlanok nem könnyű olvasmány, de fontos. Felkavar, megüt, és nem hagy nyugodni – mert kénytelen vagy belegondolni, milyen közel vagy távol állhatunk egy ilyen világtól.
Mit adott nekem ez a könyv?
• megdöbbentő, mégis reális társadalmi jövőképet
• egy olyan hangulatot, ami napokig velem maradt
• újabb bizonyítékot Bazterrica különleges, minimalista erősségére
• elgondolkodtató kérdéseket hatalomról, testiségről, emberi méltóságról
Kinek ajánlom?
– azoknak, akik bírják a sötét, nyugtalanító történeteket
– akik szeretik a társadalmi disztópiákat
– olvasóknak, akiket érdekel a hatalom és elnyomás témaköre
– csak felkészült, felnőtt olvasóknak
