C. J. Cooke: A boszorkányság könyve
Vannak könyvek, amelyek már az első oldalak után magukkal húznak. A boszorkányság könyve számomra pontosan ilyen volt. Az a fajta történet, amibe belépsz, és egyszerűen nem enged ki – ott marad veled, amíg végig nem éled minden rétegét.
C. J. Cooke most is azt hozta, amit tőle a legjobban szeretek: történelmi háttér, női sorsok, sötétebb, folklórból táplálkozó világ és egy olyan atmoszféra, ami végig feszültséggel telíti a lapokat.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | C. J. Cooke |
| Cím | A boszorkányság könyve |
| Kiadó | Galaktika Metropolis Kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 348 |
Fülszöveg
Glasgow, 2024.
Clem a lánya kórházi ágya mellett várakozik. A tizenkilenc éves Erint összeégve találták meg Orkney egyik idilli tengerpartján, a Fynhallow-öbölben, ahol a barátaival kirándult. Amikor a lány felébred, nem ismeri fel az anyját, és kitart amellett, hogy őt Nyxnek hívják.
Orkney, 1594.
A boszorkánysággal vádolt Alison Balfour a tárgyalását várja. A büntetése: máglyahalál.
Két, életveszélyben lévő nő, akiket 400 év választ el egymástól, ám összeköti őket A Boszorkányság Könyve.
Clem és volt férje, Quinn a baleset helyszínére utazik, hogy megpróbálják kideríteni, mi történt a lányukkal. Vajon Erin furcsa viselkedése egy megtébolyodott elme tünete, vagy netán egy ősi átok hatása? Sikerül-e megfejteniük egy több száz éves rejtélyt? A Fynhallow-öböl hajlandó lesz-e felfedni a titkait, mielőtt még valaki meghalna?
Ajánlóm
A történet két idősíkon fut, és mindkettő erősen működik. A jelenben Clem próbál szembenézni a saját múltjával és lánya sérüléseinek titkával, a múltban pedig Alison útját követjük a boszorkányüldözések idején. A két szál szépen, finoman fonódik össze, és ahogy halad előre a történet, egyre sűrűbbé válik a feszültség. Nekem különösen tetszett, milyen természetességgel vált az egyik idővonal a másikba, és hogy mindkét szereplő története ugyanolyan erősen tartott fogva.
Ami igazán megfogott, az a történelmi alap hitelessége. Szívszorító volt látni, milyen kevés kellett ahhoz régen, hogy egy nőt boszorkánysággal vádoljanak, és milyen kiszolgáltatott helyzetben éltek. A könyv nem szépít, nem puhítja az igazságot, és pont ettől olyan hatásos. A jelenkori szál sem könnyű, mégis tele van érzelemmel és mélységgel, Clem karakterét pedig kifejezetten közel éreztem magamhoz.
Nagyon szerettem, ahogyan a mágia és a folklór rétegei lassan rátelepednek a valóságra. Nem lesz belőle túlburjánzó fantasy, épp csak annyi misztikum van benne, amennyi hozzátesz a történet hangulatához. Ez a regény egyszerre sötét és emberi, kemény és érzékeny, és végig érződik benne az a vékony, reményteljes fonal, ami végigvezet az egész történeten.
Mit adott nekem ez a könyv?
mély, erős hangulatot, ami hosszú ideig velem maradt
rálátást a történelmi boszorkányüldözések kegyetlenségére
• két női sorsot, amelyek egyszerre sebezhetőek és erősek
• egy történetet, ami nem könnyű, de nagyon kifizetődő
Kinek ajánlom?
– azoknak, akik szeretik a sötétebb hangulatú, történelmi ihletésű regényeket
– akik kedvelik a mágiával átszőtt, atmoszférikus történeteket
– mindenkinek, aki szeretné, ha egy könyv kicsit megérintené és elgondolkodtatná
