Dankó Attila A kidobó
Vannak regények, amelyek nem akarnak megfelelni. Nem keresnek feloldozást, nem kínálnak kapaszkodót, és nem tesznek ígéretet arra, hogy a végén minden rendbe jön. A kidobó pontosan ilyen könyv. Egy történet, amely belenéz az éjszakába, és nem fordítja el a fejét akkor sem, amikor kényelmetlen.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Dankó Attila |
| Cím | A kidobó |
| Kiadó | Helma Könyvek |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 194 |
Fülszöveg
Hosszas gondolkozás után kezdtem neki a könyvem megírásának. A könyv célja nem a sérelmek vagy bármilyen törvényellenes dologra való felbujtás, hanem visszatekintés a múltba. Azokba a 90-es évekbe, amikor a sokak által elítélt, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nem ismert, félreismert, meg nem értett szakmát műveltem: kidobó voltam. Pedig ez is csak egy foglalkozás, olyan, mint mindegyik más: a külsőségek mögött itt is megvan az emberi oldal, itt is megvannak a civil hétköznapokkal való
küzdelmek: a számlák, a család, a barátok, szerelem, árulás… Amitől mégis annyi titok és annyi misztérium lengi körül talán még ma is, az az, hogy mi nem nappal, hanem éjszaka, „az éjszakában” dolgoztunk.
Gyere hát velem, kedves olvasó, az éjszakába! Lásd, mi történik, amikor a sötétség az úr a városod felett!
Dankó Attila
Ajánlóm
Vannak könyvek, amelyek nem kérdeznek, nem magyaráznak, nem akarják elmondani, mit gondolj a világról. Egyszerűen csak megmutatják. A kidobó pontosan ilyen történet volt számomra. Nyers, őszinte és néha kifejezetten kényelmetlen – de pont ettől hat igazán.
Ez nem egy hős története, és nem is egy megváltásé. Inkább egy olyan emberé, aki a határvonalon él: nappal talán láthatatlan, éjszaka mégis ő dönt arról, ki léphet be és ki marad kint. A kidobó figurája kívülről kemény, távolságtartó, belül viszont tele van feszültséggel, kimondatlan gondolatokkal és elfojtott érzésekkel. Olvasás közben végig azt éreztem, hogy ez a könyv nem ítélkezik felette – csak hagyja létezni, minden ellentmondásával együtt.
Nagyon erős volt számomra az a közeg, amit a regény felrajzol: az éjszaka világa, az alkohol szaga, a fáradtság, az agresszió és az emberi kiszolgáltatottság keveréke. Itt nincsenek szép megoldások, nincsenek nagy tanulságok. Csak döntések vannak – jók és rosszak –, és azok következményei. Ettől lesz a történet fájdalmasan életszagú.
Ami különösen megérintett, az az, ahogy a könyv a hatalom apró, hétköznapi formáiról beszél. Arról, milyen könnyű elcsúszni, amikor valaki más sorsa egy pillanatra a kezedbe kerül. És arról is, mennyire magányos tud lenni az, aki folyton falakat tart mások és önmaga között.
A kidobó nem akar megszerettetni magával. Nem simul, nem simogat. Inkább ott marad benned egy ideig, mint egy rossz érzés a gyomorban – amit nem tudsz, és talán nem is akarsz azonnal elengedni. Ez a könyv azoknak szól, akik szeretik az őszinte, sötétebb hangvételű történeteket, és nem riadnak vissza attól, ha egy regény nem megnyugtat, hanem kérdéseket hagy maga után.
Nem könnyű olvasmány, de fontos – és sokáig velem maradt.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom Dankó Attila könyvét, mert ritka az olyan regény, amely ennyire következetesen nem akar megfelelni az olvasói elvárásoknak. Nem kínál feloldást, nem magyarázza túl a karaktereit, és nem próbál erkölcsi iránytűként működni. Ehelyett teret ad a bizonytalanságnak, a rossz döntéseknek és azok súlyának.
Ez a könyv nem „jóleső” élmény – de nagyon is szükséges. Mert megmutatja azt az arcát a világnak, amiről ritkán beszélünk, mégis mindannyian ismerjük valahonnan.
Kinek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a sötétebb hangvételű, realista történeteket
Akiket érdekel az éjszaka világa és annak pszichológiája
Akik nem várnak megváltást vagy hepiendet egy regénytől
Akik elbírják a kényelmetlen kérdéseket
És mindenkinek, aki nem fél attól, ha egy könyv nem megnyugtat, hanem elgondolkodtat
