Már a megjelenése előtt tudtam, hogy ez a könyv nekem kell.
Valahol belül éreztem, hogy nem lesz „csak egy olvasmány”, hanem valami sokkal mélyebb, erősebb és megkerülhetetlenebb élmény.
És nem tévedtem. Már az első oldalaknál úgy éreztem, hogy ez a történet nem kérdezi meg, készen állok-e – csak megfogja a kezem és elindul velem.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | E. L. Karhu |
| Cím | Bátyámnak |
| Kiadó | Galaktika Metropolis Media |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 240 |
Fülszöveg
A főszereplő fiatal lány, aki saját magát „kövérnek és csúnyának” tartja, rajongással figyeli bátyját, aki vonzó és népszerű a nők körében. Leginkább akkor érzi jól magát, ha a bátyjával kettesben lehet, így óhatatlanul minden gyűlölete azokra a lányokra irányul, akiket a báty „esetlegnek” nevez, és akik a hivatalos barátnő címre pályáznak. Mindent megtesz annak érdekében, hogy leleplezze és kiutálja ezeket a lányokat, akik belerondítanak a bátyjával közös, csodálatos életébe.
E. L. Karhu Bátyámnak című regénye egy különleges és provokatív történet, humorral és finom iróniával átszőve a testvéri kötelékek rejtett, sokszor ellentmondásos világáról és a felnőtté válás nehézségeiről. Merész és szokatlan mű, egy csodálatos és felejthetetlen, a normáknak megfelelni képtelen lányról, aki őszinteségével és természetességével mélyebb önvizsgálatra ösztönzi az olvasót.
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ (5/5)
Véleményem a könyvről
A Bátyámnak olyan, mint egy érzelmi vihar. Nem kímél, nem simogat, nem magyaráz – csak sodor, megsebez, és aztán hagy egyedül, hogy valahogy összerakd magad.
A nyelvezete nyers, szokatlan, mégis valahol lírai. Mintha vers lenne, csak közben ordítana.
Olyan mondatai vannak, amik egyszerűnek tűnnek, de belül karcolnak. A testvéri kapcsolat, a gyász, a fájdalom, a mentális egészség – minden olyan témát érint, amihez nem lehet kívülállóként nyúlni. Ezt a könyvet nem lehet objektíven olvasni.
Itt minden mondat egy-egy pici tükör, és nem biztos, hogy mindig arra vagy felkészülve, amit visszanéz rád.
Különösen tetszett, hogy nem lineáris, nem kiszámítható. Az egész olyan, mint egy darab álom és rémálom egyszerre. Van benne valami színházi, valami performatív – mégis annyira valóságos.
Ez nem egy könnyű könyv. De nem is annak szánták. Inkább egy erős hang, egy kiáltás, amit vagy meghallasz, vagy elnyel a zaj. Nálam viszont ott maradt. A fejemben. A lelkemben.
És biztos vagyok benne, hogy sokáig velem is marad.
Hálásan köszönöm a @galaktika_metropolismedia -nak a recenziós példányt.
Ez a könyv nem csupán egy olvasmány volt.
Ez egy tapasztalat, egy mély belső utazás, amit nem lehet elfelejteni, csak elfogadni – és vinni tovább magaddal.
Recenzió.
