Nem tudom, hogy lehet-e ezt a könyvet „csak úgy” olvasni.
Mert én nem tudtam.
Úgy éreztem magam, mint aki belecsöppent valami furcsa, álomszerű, mégis kegyetlenül valós világba, ahol nem mindig tudtam, merre van az előre, mégis mentem tovább – mert húzott magával.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Erdős Virág |
| Cím | Kalocsa |
| Kiadó | Magvető Kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 144 |
Fülszöveg
Egy fiatal lány Kalocsáról szerencsét próbál a Budapest nevű bolygón. Mese ez, vagy valóság? Erdős Virág történetében mindkét lehetőség egyszerre adott. Abszurd, groteszk, vicces és szívszorító jelenetek során követhetjük végig Lili felnőtt életét, aki csak szeretne végre otthon lenni valahol.
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ (5/5)
Véleményem a könyvről
A Kalocsa nem akar cuki lenni, sem könnyen emészthető.
Néha túl sok, máskor túl kevés. De sosem közömbös.
Erdős Virág nyelve egyszerre játékos és kíméletlen, olyan, mint egy tükör, amibe nem akarsz belenézni, de nem tudod elfordítani sem.
Keveredik benne a költészet, a slam, a társadalomkritika és egyfajta megmagyarázhatatlan, dühös ritmus – de pont ettől működik, pont ettől üt.
Az én olvasatomban ez a könyv egy lassú pusztulás és újraindulás története.
Egy nő története, aki megy. Néha önmaga elől, néha önmagáért.
Lili és Lali, a piros por, az elmosódott határok, a meg-megbicsakló valóság – olyan, mint egy belső térkép, amin nincs legenda. És mégis… ismerős.
Meg kell mondjam, volt, hogy megszenvedtem vele.
Voltak pillanatok, amikor elveszítettem a fonalat.
De mindig jött egy-egy sor, egy-egy ritmus, ami újra megfogott, és nem eresztett.
Mert ez a könyv nem csak olvasni akarja magát, hanem érződnie kell.
És most, napokkal később is, még ott van bennem. A hangja. A düh.
A kérdések, amiket nem akar hangosan kimondani senki, pedig mindannyiunk fejében ott vannak.
Nem fogom tudni elfelejteni. És nem is akarom.
Köszönöm a #recenzió a @magvetokiado -nak.
