Laura Steven: Our Infinite Fates – Végtelen sorsunk
Vannak könyvek, amik nem a cselekménnyel akarnak lenyűgözni, hanem az alapkérdéseikkel. Azokkal a gondolatokkal, amiket észrevétlenül elültetnek benned, és amik még jóval az utolsó oldal után is ott maradnak.
A Végtelen sorsunk számomra pontosan ilyen volt: egy lassan kibomló, melankolikus történet a sorsról, a választásról és arról, vajon tényleg van-e menekvés az örökké ismétlődő körökből.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Laura Steven |
| Cím | Our Infinite Fates – Végtelen sorsunk |
| Kiadó | Menő könyvek |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 472 |
Fülszöveg
A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.
Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.
De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.
Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:
1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.
2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.
És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.
Ajánlóm
Ez az a könyv, ami már az alapötletével elindít benned valamit. Egy történet két lélekről, akik újra és újra megszületnek, újra és újra egymásra találnak – és mégis minden életük tragédiába torkollik. Evelyn sosem éri meg a tizennyolcadik születésnapját, Arden pedig minden életében ott van mellette. Vagy ellene. Vagy mindkettő egyszerre.
A Végtelen sorsunk számomra leginkább hangulatában volt erős. A váltakozó idősíkok, a korábbi életek villanásai sokkal izgalmasabbak voltak, mint a jelenbeli szál, mégis ezek együtt adták ki azt a mozaikot, ami a végére összeállt. Nagyon szerettem azt az érzést, ahogy olvasás közben folyamatosan kérdéseid vannak: miért történik ez velük? Meg lehet-e törni a kört? Van-e valódi választás, vagy minden előre elrendelt?
Evelyn és Arden kapcsolata nem klasszikus romantika. Inkább sorsszerű, nyomasztó, néha fájdalmas kötelék, ami nem hagy levegőt. Arden karaktere különösen érdekes volt számomra: sokáig egyértelmű „ellenfélnek” tűnik, aztán lassan elkezd repedezni ez a kép. Szeretem az ilyen morálisan bizonytalan helyzeteket, amikor nem tudod pontosan, kinek drukkolj.
A könyv nem hibátlan. A jelenben játszódó konfliktus számomra kevésbé volt erős, és maradt bennem némi hiányérzet bizonyos magyarázatokkal kapcsolatban. De a befejezés… az mindent vitt. Az utolsó fejezet olyan érzelmi lezárást adott, ami miatt végül letettem a könyvet, és csak ültem egy kicsit csendben.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom a Végtelen sorsunkat, mert nem akar könnyű válaszokat adni. Mert nem egy tipikus romantikus fantasy, hanem egy gondolatébresztő történet szerelemről, sorsról és döntésekről. Arról, hogy vajon tényleg újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk-e, vagy van esély megtörni a végtelent.
Kinek ajánlom?
Azoknak ajánlom, akik szeretik az időn és életeken átívelő történeteket, a kissé melankolikus, különleges hangulatú könyveket. Akik nem bánják, ha egy történet inkább kérdéseket hagy maga után, mint kész válaszokat. És azoknak, akik szeretnek egy könyv végén csak csendben maradni egy kicsit.
