Hudra L. Mária Egy merőkanálnyi betű
Ismeritek azt az érzést, amikor egy könyvet nem akarsz „ledarálni”, hanem inkább lassan, apránként fogyasztasz? Mint egy meleg leves egy hűvös napon, vagy egy frissen sült sütemény illata egy otthonos konyhában. Az Egy merőkanálnyi betű pontosan ilyen olvasmány volt számomra: megállít, lelassít, és közben nagyon finoman hat.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Hudra L. Mária |
| Cím | Egy merőkanálnyi betű |
| Kiadó | Publio |
| Megjelenés | 2019 |
| Oldalszám | 250 |
Fülszöveg
Ízekkel, érzelmekkel és nem utolsó sorban emlékekkel vegyített igazi pikáns irodalom. Éppen annyira fűszeres, amennyire érzelmes. Az olvasó egy gasztronómiai szórakoztató novellás kötetet tarthat a kezében. Az író vidám életfelfogása kiérezhető a sorok között. Valóságosan jeleníti meg az élet egy-egy pillanatát, így az olvasó bármikor beleélheti magát a történetbe. Ha valaki azt mondja egy évvel ezelőtt a szerzőnek, hogy írjon egy szakácskönyvet, biztos kineveti. Ki van zárva! Ő nem az a fajta. Aztán tessék. Megszületett valami. Valami új, hiszen ez tényleg nem szakácskönyv, de nem is egy klasszikus értelemben vett irodalmi novellás kötet. Hogy lesz-e folytatás? Miért ne?
Ajánlóm
Már az alapötlet is elvarázsolt: novellák, amelyek mindegyikének a végén egy-egy recept kap helyet, szorosan kapcsolódva a történethez. Ahogy haladtam előre, egyre inkább megszerettem ezt a játékot az ízekkel és a szavakkal. Mert itt nemcsak a tányéron történik valami – hanem belül is.
A novellák hangulata változatos, és pont ettől működik ennyire jól a kötet. Van köztük könnyedebb, szívmelengető történet, van olyan, ami megállít és elgondolkodtat, és akad olyan is, amelynek a végén kicsit összeszorul az ember torka. Mégis mindegyikből sugárzik valami emberi közelség, valami őszinte szeretet az élet apró pillanatai és az ételek iránt.
A receptek számomra igazi bónuszt jelentettek. Bevallom, többnél már olvasás közben eldöntöttem, hogy ki fogom próbálni – és az is biztos, hogy néha rendesen megéheztem közben. Igen, előfordulhat egy-egy apróbb baki, de ez számomra semmit nem vett el az élményből. Inkább olyan érzése volt, mint egy családi receptes füzetnek: kicsit kopott, kicsit személyes, de épp ettől szerethető.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom ezt a könyvet, mert ritka az olyan kötet, ami ennyire finoman kapcsolja össze az irodalmat és a gasztronómiát. Mert nem akar nagy megfejtéseket, nem akar többnek látszani – egyszerűen csak jelen van, és hagyja, hogy a történetek és az ízek elérjenek hozzád.
Kinek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnek lassan olvasni, akik örömüket lelik az apró történetekben, az emberi sorsokban és az ételekhez kötődő emlékekben. Akik néha csak szeretnének megállni egy kicsit a világ zajában, és jól esne nekik egy léleksimogató olvasmány. Nekem most nagyon jólesett.
Hálásan köszönöm a @lamakiado-nak a recenziós példányt. 🤍
