Ina Pukelytė Kisasszonyok a Szabadság sétányról
Kisasszonyok a Szabadság sétányról nem a nagy történelmi regények hangján szólal meg. Inkább halkan, finoman mesél – úgy, ahogy a múlt sokszor valójában jelen volt: hétköznapokba simulva, apró rezdülésekben, elcsípett pillanatokban. Ez a könyv nem sodor, hanem megállít, és teret ad annak, hogy meghalljuk a történelem suttogását.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Bella Blanco |
| Cím | Elcserélt sorsok |
| Kiadó | Figura kiadó |
| Megjelenés | 2024 |
| Oldalszám | 244 |
Fülszöveg
Két nő, két álom, két sors
Kaunas, 1932. Litvánia ideiglenes fővárosa a Kelet Párizsa. A lengyel Zofia a könyvesboltban álmodozik a szerelemről, Rachel, a gyönyörű zsidó színésznő a helyi jiddis színházban világraszóló karriert dédelget. Még nem sejtik, milyen rövid életű lesz a boldogságuk, hogy alig néhány év, és a háború sötét árnyéka mindent megváltoztat.
Felkavaró és megindító díjnyertes történelmi regény két váratlanul összefonódó női sorsról és egy városról, amely egyszerre élte meg az aranykort és a remény összeomlását.
Az utóbbi évek legnagyobb litván könyvsikerének cselekménye valós személyek történetén alapul. Ina Pukelyte író, színháztörténész és egyetemi oktató művének magyar fordítását a német nyelvű kiadással egyidőben vehetik kézbe az olvasók.
Ajánlóm
Van az úgy, hogy egy könyv nem harsány, nem sodró lendületű, mégis benne van a történelem lelkének suttogása. Én épp ezt szerettem ebben a regényben.
Litvánia, a két világháború közötti Kaunas. Egy pezsgő, soknemzetiségű város, ahol minden utcasarkon zene, nyelv, színház, remény. Közben már ott gyülekeznek a fellegek.
A történet két nő sorsát követi – Zofia, a lengyel lány, és Rachel, a zsidó színésznő történetét. Két külön világ, két külön valóság, de mégis ugyanazon térben, ugyanabban az időben. A sorsuk egymás mellett halad, néha összeér, de sosem teljesen fonódik össze – és ettől még hitelesebb, még emberibb.
Több kritika szólt arról, hogy nem elég mély vagy árnyalt – én viszont pont azt éreztem, hogy nem akarja túlmagyarázni a fájdalmat. A veszteség itt nem mindig drámai – sokszor csak egy csend, egy pillantás, egy levél, ami nem ér célba.
A háttérben megelevenedik a zsidó kultúra, a kaunasi színházi élet, a nők helyzete, és egy olyan korszak, amiről még mindig keveset olvasunk magyarul.
A regény inkább hangulat, mint cselekmény, inkább emlékezés, mint történet – számomra ez nem hiányosság, hanem erény.
Ez a könyv tisztelgés azok előtt, akiket a történelem névtelenné tett. Egy szerethető, szelíden mesélő regény, ami után még napokig Litvániában maradtam lélekben.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom, mert nem akar sokkolni vagy hatásvadász lenni. Mert nem kiabál, hanem figyel. A Kisasszonyok a Szabadság sétányról olyan történelmi regény, amely a női sorsokra, az eltűnő világokra és az emlékezés finomságára helyezi a hangsúlyt. Ez a könyv nem válaszokat ad – hanem teret hagy az érzéseknek.
Kinek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a csendesebb, hangulati történelmi regényeket. Olyan olvasóknak, akiket érdekel Kelet-Európa kevésbé ismert történelme, különösen a női és zsidó sorsok ábrázolása. Különösen ajánlom mindenkinek, aki nem pörgős cselekményt, hanem elmélyülést keres.
