Az Őrülten és halálosan nem kímél.
Nem szórakoztatni akar, hanem szembesíteni – azzal, hogy milyen is az emberi lojalitás, amikor szélsőséges eszmék, háború és megalkuvás hálójába gabalyodik.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Kirsten Thorup |
| Cím | Őrülten és halálosan |
| Kiadó | Typotex Kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 396 oldal |
Fülszöveg
1942 ősze, túlzsúfolt vonat, útban München felé. Harriet, a fiatal dán özvegy, férje emlékét követi, gyászol. Gerhard a náci eszmék bűvöletében a Luftwaffe kötelékében harcolt a keleti fronton, ahol bevetés közben lelőtték a gépét. A nőt férje egykori bajtársa, a katonai elit tagja, Klaus és felesége látja vendégül néhány hónapra. A házaspár otthonában, az egyre nyomorúságosabb körülmények között vergődő külvilággal éles ellentétben álló pazar, nagypolgári villában az elsötétített ablakok mögött egymást követik a partik. Ám a csillogó felszín repedéseiből mindinkább előtüremkedik a náci hétköznapok hátborzongató valósága. Az Őrülten és halálosan a szerelem és a háború tébolyának regénye, egy olyan nő története, aki mindenáron hűséges akar lenni férjéhez és az általa vallott eszmékhez. Látszólagos szenvtelensége burkán át azonban rálát a körülötte megnyíló pokolra, amely felforgatja a világot, jogfosztottá teszi a nem igazodókat vagy a rossz helyre születetteket, és félelmet, erőszakot szül.
Kirsten Thorup, a kortárs dán irodalom egyik legjelentősebb alkotójának regénye, amely egy trilógia első kötete, örvényszerűen áradó prózájával ellenállhatatlanul ragadja magával az olvasót.
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ (5/5)
Véleményem a könyvről
A főszereplő, Harriet, fiatal özvegyként utazik Münchenbe, hogy a férje emlékét kövesse – de közben olyan valósággal találkozik, ami lépésről lépésre lebontja benne az eszmények illúzióját.
A felszín csillog: partik, elegancia, udvarias társasági élet. A mélyben azonban ott feszül a fojtogató csend, a félelem, a kiszolgáltatottság és a tömeges vakság, amibe a környezet önként zárja magát.
Kirsten Thorup stílusa lassú, rétegzett, sűrű – de pont ez adja a könyv erejét.
Harriet nézőpontján keresztül nem csak a náci Németország hétköznapjaiba látunk bele, hanem a fokozatos erkölcsi leépülés folyamatába is. A könyv nem ítélkezik, csak megmutat – és ettől válik igazán hatásossá.
Volt, hogy levegőt is nehezen vettem közben. Nem a szó klasszikus értelmében vett történet ez – inkább egy belső utazás, amely alatt újra és újra fel kell tenni a kérdést:
Meddig lehet hűségesnek maradni valamihez, ami már régen nem vállalható?
Ez a könyv nekem most nagyon sokat adott. Elgondolkodtatott, felkavart, és közben rámutatott arra, hogy a túlélés sokszor nem fekete-fehér, hanem rengeteg árnyalatból áll.
Hálásan köszönöm a @typotex.kiado-nak, hogy lehetőséget kaptam elolvasni ezt a különleges és megrendítő regényt recenzióként.
Őrülten és halálosan nem hagy nyom nélkül – ez a fajta könyv veled marad, és talán kicsit át is alakít belül.
Recenzió.
