Koppány Tímea Ködcsempész
Vannak könyvek, amelyek nem a cselekménnyel akarnak megfogni, hanem hangulattal. Nem sodrásba rántanak, hanem lassan körülölelnek, mint egy halk zene egy hosszú nap végén. A Ködcsempész pontosan ilyen: nem siet, nem mutat meg mindent azonnal, de minden oldalával egy picit közelebb húz magához.
Ez az a könyv, amit nem lehet kapkodva olvasni cserébe valami egészen különleges belső csendet ad. És erre néha nagyobb szükségünk van, mint egy újabb nagy csavarra.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Koppány Tímea |
| Cím | Ködcsempész |
| Kiadó | Delta Vision |
| Megjelenés | 202 |
| Oldalszám | 252 |
Fülszöveg
Egy vérbeli gazfickó.
Egy elátkozott tartomány.
És egy tó, melyben a legenda szerint egy istennő lakik…
Hastur Mendalla, a sötételf rablógyilkos nem akar mást, csak lelépni végre Baar-Shagŷrból, erről az áldatlan, mocsaras tájról, amely semmi jót sem tartogat a számára. A lápvidéket övező mágikus ködfal azonban útját állja, és azt beszélik, a Köd nem válogat: aki megpróbál átkelni rajta, azt könyörtelenül elemészti. A Köddel még a szerzetesek sem mernek packázni, Hasturnak azonban nincs más választása…
Ez a sodró lendületű grimdark regény Ammerúnia egyik sötét szegletébe kalauzolja az olvasót, egy kemény, zúzós és ízig-vérig férfias kalandra egy dörzsölt gonosztevővel a főszerepben. Kisistenek, ximúrok, holdkőmosók, mokány amazonok és csalafinta széplányok kísérik hősünket veszedelmes útján egy ádáz és kegyetlen világban, hol az éj minden árnya ezernyi halált rejteget.
Biztos kézzel megírt, hangulatos és letehetetlen történet a dark fantasy rajongóinak!
Ajánlóm
Néha egy könyv nem történetekkel, hanem érzésekkel talál meg. Olyan hangulatot hoz, amit nem lehet sietve végigrohanni – és nem is akarod. A Ködcsempész pontosan ilyen olvasmány volt számomra.
Koppány Tímea stílusa különleges: nem magyaráz, nem akar mindent kimondani, inkább hagyja, hogy megérezd, amit közölni szeretne. Finoman, csendesen vezet be egy világba, ahol minden sor fontos. Már az első oldalakon tudtam, hogy ez nem a kapkodós napjaim könyve lesz – és pont ezért esett olyan jól.
A regény világa sűrű, kissé titokzatos, mégis ismerős. Ahogy olvastam, olyan volt, mintha minden kicsit lelassult volna körülöttem. Nem voltak harsány fordulatok, nem pörögtek egymásra az események, de minden a helyén volt – és ez a visszafogottság lett a könyv egyik legnagyobb ereje.
A szereplők életszagúak, törékenyek, valóságosak. Nem tökéletes figurák, hanem emberek, akik cipelnek valamit önmagukban, akik próbálnak helyet találni a saját életükben. Pont ezért lehetett őket megszeretni: mert nem hősök akarnak lenni, csak önmaguk lenni.
Az olyan könyveket szeretem, amelyek hagynak maguk után valamit — nem csak egy történetet, hanem érzéseket, gondolatokat, hangulatokat. A Ködcsempész pontosan ilyen volt: csendes, érzékeny, mélyebb, mint amilyennek elsőre tűnik, és velem maradt jóval azután is, hogy becsuktam.
Miért ajánlom?
– mert különlegesen finom, visszafogott hangulata van
– mert nem siet, hanem éreztet és ebben rejlik az ereje
– mert ritka az a regény, ami ilyen csendben tud sokat mondani
– mert a karakterek emberiek, sebezhetőek, szerethetőek
– mert mélyebb rétegek bújnak meg a sorok között, mint elsőre gondolnád
– mert igazi „lelassítós” könyv, ami megállítja a napot egy kicsit
Kinek ajánlom?
– akik szeretik a lassú sodrású, hangulatközpontú regényeket
– akiknek fontos a nyelvi szépség, a csendes, lírai atmoszféra
– akik nem akciót, hanem érzelmi mélységet keresnek
– akik szeretnének egy kis belső békét kapni az olvasástól
– akik nyitottak a különleges, atmoszférikus magyar prózára
