Kőrös András A ​szerelmes lelkész (Szadai történet 1.)

Fülszöveg

„A szerelmes lelkész történetét a valóság ihlette, Kőrös András kiváló érzékkel keveri benne a történelmi hűséget az érzelmekkel, a személyes érintettséget a regényes fantáziával. A lebilincselő história nemcsak egy helytörténeti anekdota. Annál sokkal több: hitről, barátságról, veszteségről, szerelemről szól.” – Bauer Barbara

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.
Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!
Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?
A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.
És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.
István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…
István mivel győzze meg, hogy térjen haza?
A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.
Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

---

Ajánlóm

Ez a könyv számomra igazi meglepetés volt – minden értelemben, kívül-belül.
Már a borító is megfogott, de amikor kinyitottam, és megláttam a kis borítékokat… hát azonnal beleszerettem. Ezek az apró részletek különleges intimitást adnak a regénynek – mintha egy titkot tartanál a kezedben, amit csak az olvasó ismerhet meg.

A történet a magyar vidék szívébe, Szada településére vezet, és olyan érzékletesen rajzolja elénk a helyszínt, hogy olvasás közben szinte éreztem a friss, nyári levegőt, a templom csöndes méltóságát, a falu ritmusát. Nem siet a történet, hanem szépen, komótosan épül, mint egy régi, erős téglákból rakott ház.

A regény középpontjában két férfi áll – a lelkész és a tanító –, akiknek útja egy ponton találkozik, és innentől kezdve finom, érzékeny rétegeken át vezet az olvasó a hit, a kétség, a szerelem (nem egymás iránt!!!!) és a veszteség világába. Nincsenek hatalmas fordulatok vagy látványos drámák, de minden mondat súlyt hordoz. Olyan emberi, olyan őszinte.

A lelkész belső vívódása, házasságának megrekedése, a tanító új reményeket hozó szerelme – ezek mind-mind olyan témák, amelyek ott élnek bennünk, olvasókban is. És pont ettől lesz ennyire átélhető.

A kis borítékok, az elegáns nyelvezet, a falusi élet finom hangulata, a mély emberi dilemmák… számomra ez a könyv egy igazi csoda volt. Letisztult, bölcs és szerethető. A vége felé már nem is olvastam, inkább belélegeztem.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a magyar vidéket, az emberi sorsokat, a lelkeket, és azokat a könyveket, amik nemcsak olvasmányok, hanem élmények.

---

Miért ajánlom?

Azért ajánlom, mert ritka az olyan regény, amely ennyire finoman és türelmesen közelít az emberi dilemmákhoz. Mert nem akar drámát erőltetni, mégis mélyen megérint. A szerelmes lelkész ereje a csendben, a kimondatlan gondolatokban és az apró gesztusokban rejlik.

---

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a lassú, elmélyült olvasást. Olyan olvasóknak, akik értékelik a magyar vidéki környezetet, az emberi kapcsolatok árnyaltságát és a lélektani megközelítést. Különösen ajánlom mindenkinek, aki a hangulatot és az érzelmi finomságokat többre tartja a pörgős cselekménynél.