Laura Imai Messina: Az élet rejtett színei
Vannak könyvek, amik nem harsányak, nem kapkodnak, nem akarnak minden áron az első oldalról berántani – hanem csendesen melléd ülnek, finoman megfogják a kezed, és lassan, szinte észrevétlenül vezetnek végig azokon a pillanatokon, amikből valójában az élet összeáll. Laura Imai Messina Az élet rejtett színei regénye pontosan ilyen volt számomra: nem elvarázsolni akart, hanem áthangolni.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Laura Imai Messina |
| Cím | Az élet rejtett színei |
| Kiadó | Alexandra kiadó |
| Megjelenés | 2023 |
| Oldalszám | 352 |
Fülszöveg
Egyikük ezernyi színben látja a világot.
Másikuk egyetlen árnyalatban.
Megtalálhatják együtt a boldogságot?
Éjfélfekete egy kevés holdfénnyel; az érett, vékony héjú szőlő színe; alkonyati narancssárga, amilyen este hatkor szokott lenni az ég… Mio a világ összes színét ismeri, és meg is tudja nevezni őket. A lányt már egész kis korában, a családja kimonókészítő műhelyében magával ragadták a részletek, az árnyalatok: a színek titkos élete, amit csak ő lát. Csakhogy ebben a történetben nem csak a színeknek van titkos élete…
Aoi temetkezési vállalkozó, már az édesapja is az volt. A férfi különleges érzékenységgel rendelkezik, egyetlen pillantással fel tudja mérni az előtte állók érzelmi állapotát, és tudja, mire van szükségük a gyászolóknak életük egyik legsötétebb napján.
Mio és Aoi tökéletesen összeillenek, mint a kiegészítő színek, amelyek egymás társaságában ragyognak a legjobban. Ám a találkozásuk nem olyan sorsszerű, mint amilyennek tűnik. Vajon sikerül legyőzniük a szüleik által rájuk hagyott traumákat? Képesek lesznek felülemelkedni a félelmeiken, és beengedni a másikat a lelkükbe? El tudják fogadni a választottjuk világát, amely annyira különbözik a sajátjuktól?
Laura Imai Messina, a nagy sikerű Amit a szélre bízunk szerzőjének új regénye nagyvárosi tündérmese a szerelemről, az elfogadásról és a gyászról, emellett pedig csodálatos utazás Japán különleges, zárt világába.
Ajánlóm
Laura Imai Messina stílusa nekem olyan, mint amikor egy festő előveszi a palettát, és színt színre rak. Nem hatalmas, drámai ecsetvonásokkal dolgozik, hanem apró, finom rétegekkel – és mire észbe kapsz, a végén összeáll egy teljes kép. Ez a könyv pont ilyen: nem a cselekmény sodrása visz, hanem a hangulat, az érzések, és az a mély üzenet, hogy lassíts, és vedd észre a körülötted lévő szépséget.
A szereplők mind hordoznak valamit. Fájdalmat, veszteséget, kételyt – de közben ott van bennük a vágy is, hogy mégis megkapaszkodjanak valamiben, ami reményt ad. Az apróságokban. Egy mosolyban, egy illatban, egy fényfoltban, egy váratlan kedvességben. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy én is elkezdtem keresni ezeket a saját napjaimban.
Ez nem egy rózsaszín, idealizált történet. Van benne melankólia, csendes szomorúság, és sokszor éreztem, hogy a mondatok alatt megbújó fájdalom valahol az én szívemet is megérinti.
De pont ettől lett annyira emberi, annyira valóságos. Mert ilyen az élet is: néha sötét tónusú, máskor ragyogó – de a kettő együtt adja ki a teljességet.
Nagyon szerettem, hogy ez a könyv lelassított. Nem lehet vele rohanni. Szinte kérte, hogy időzzek el egy-egy mondatnál, hagyjam, hogy átjárjon az érzés. Ez valami olyasmi, amit ritkán kapok egy könyvtől. Nem az volt a kérdés, hogy mi lesz a következő fordulat, hanem az, hogy én mit veszek észre a sorok mögött.
A Az élet rejtett színei nemcsak történetet mesél, hanem megtanít látni. Megmutatja, hogy a hétköznapok szürkesége mögött mindig ott bujkálnak a finom árnyalatok – a rejtett színek, amiket csak akkor vehetsz észre, ha lelassítasz.
A végére valóban úgy éreztem, hogy gazdagabb lettem. Nem a klasszikus értelemben vett történet miatt, hanem azért, mert megváltozott a nézőpontom. Megtanított arra, hogy a saját életemben is ott vannak azok a bizonyos apró, rejtett színek – csak észre kell vennem őket.
Lélektani, érzékeny és mélyen emberi történet, ami nem ítélkezik, hanem megértet. A férjem anyja azoknak szól, akik szeretik, ha egy regény nemcsak olvasmány, hanem tükör is – és ha elolvastad, másképp fogsz gondolni a családi kapcsolatok törékeny egyensúlyára.
