Lázár Ervin Egy kis lalala
Vannak könyvek, amelyek nem történeteket akarnak elmesélni, hanem hangulatot hagynak maguk után. Nem ívet rajzolnak, hanem pillanatokat. Az Egy kis lalala ilyen kötet: apró szövegek gyűjteménye, amelyek nem kapaszkodót adnak, hanem teret – gondolkodni, mosolyogni, elcsendesedni.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Lázár Ervin |
| Cím | Egy kis lalala |
| Kiadó | Trend kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 156 |
Fülszöveg
Megmenthet-e egyetlen ember egy egész várost? Lehet-e az égboltot csákánnyal ostromolni? Egy kis lalalával elűzhető-e a boldogtalanság?
Lázár Ervinnek kiváló érzéke volt az abszurd és a groteszk ábrázolásmódhoz, amely elsősorban felnőtteknek szóló, nemegyszer fantasztikummal is keveredő szövegeiben érhető tetten.
Nyelvi leleményessége, sokszor megcsillanó játékos humora szórakoztatóvá és kivételesen egyedivé teszi ezeket az írásokat. Az Egy kis lalalában ezen novellák legjavából állítottunk össze egy válogatást első megjelenésük sorrendjében. A történetek mélyén megbújó „lázári” (élet)igazságok pedig nem csak a nevetés könnyeit csalhatják az olvasó szemébe.
Ajánlóm
Lázár Ervin neve nekem mindig meséket jelentett. Gyerekkorom illatát, a varázslatosan egyszerű, mégis bölcs történeteket, amiket újra és újra elő lehet venni. Az Egy kis lalala azonban valami egészen más élmény volt – olyan, mintha a kulisszák mögé engedne, és megmutatná, milyen volt Lázár, amikor nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek mesélt.
A kötet tele van rövid, néha szinte villanásnyi írásokkal. Nem egyformák, nem kerekek – inkább olyanok, mint kavicsok a zsebben: mindegyik más formájú, más súlyú, és néha csak később veszed észre, hogy valójában kincset tartasz a kezedben. Van köztük játékos, van abszurd, van, ami megnevettet, és van, ami egyszerűen csak szíven üt.
Olvasás közben sokszor eszembe jutott, mennyire ismerős ez a világ. Nem azért, mert konkrét helyekhez kötődne, hanem mert ott van benne a mindennapjaink képtelensége, a saját kis abszurditásaink, amiket néha nevetve, néha szomorúan élünk meg. Közben végig ott érezni a szerző mosolyát a sorok mögött – azt a huncut, mégis szelíd tekintetet, amitől Lázár Ervin írásai annyira különlegesek.
Ez a könyv nem egységes, nem is akar az lenni. Inkább egy szabad füzet, tele gondolatokkal, játékokkal, apró kísérletekkel. Olyan, mintha valaki megmutatná a vázlatait, a félbehagyott rajzait – és te rájössz, hogy ezekben a töredékekben is ott van ugyanaz a zsenialitás.
Miért ajánlom?
mert Lázár Ervin kevésbé ismert, felnőtteknek szóló arcát mutatja, mert rövid szövegeivel nem fáraszt, mégis gondolkodásra késztet, mert az abszurditás mögött mindig ott lapul valami nagyon emberi, mert nem akar megfelelni semmilyen műfaji elvárásnak, mert csendes, mégis sokáig velünk marad
Kinek ajánlom?
Lázár Ervin rajongóknak, akik kíváncsiak egy másik oldalára, akik szeretik a rövid, gondolatébresztő prózát, akik nem klasszikus történetet, hanem hangulatot keresnek, akik értékelik az abszurd, finoman ironikus szövegeket, akik szeretnek megállni egy-egy oldal után
