Michael McDowell: Az árvíz
Vannak történetek, amelyek nem a hirtelen rémülettel, nem a gyors ütésekkel dolgoznak. Inkább lassan építkeznek, akár egy sötét folyó, amely elsőre csendesnek tűnik, mégis érezzük benne a mélyben húzódó erőt. Az árvíz ilyen könyv: nem ijesztget, hanem körülfon; nem sokkol, hanem beszivárog a gondolataink közé. Oldalról oldalra egyre sűrűbbé válik a levegő, a háttérben pulzáló feszültség pedig úgy nő, mint a vízszint, amelyről tudjuk, hogy előbb-utóbb átszakítja a partot. McDowell olyan atmoszférát teremt, amelytől nem lehet szabadulni még akkor sem, amikor már becsuktuk a könyvet.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Michael McDowell |
| Cím | Az árvíz |
| Kiadó | Európa |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 328 |
Fülszöveg
1919 húsvétvasárnapján az árvíz sújtotta Alabama állambeli Perdido városának szállodájából kimentenek egy fiatal, szépségével is magával ragadó nőt, aki állítása szerint átaludta az evakuációt. A fűrészmalmokból élő település leggazdagabb családja veszi magához a papírjait elvesztő tanítónőt, aki csakhamar feleségül megy a vagyonos família örököséhez. Mindenki szeretettel veszi körül Elinort, csupán néhányan vannak, akik gyanakvással tekintenek különös, már-már misztikus vonzalmára a folyóhoz. Nos, igen, az ifjú hölgy lételeme a víz, miközben nehezen magyarázható, szörnyű halálesetek borzolják a közösség kedélyét.
És ez még csak a kezdet!
Michael McDowell modern horrorklasszikusa egy város és egy család sok évtizedes történetének elbeszélésével, valamint a déli gótika csáberejével ejti rabul olvasóit.
Ajánlóm
Perdidó kisvárosa úgy épül fel, mintha maga is egy élő szereplő lenne: a fülledt déli atmoszféra, a társadalmi különbségek, a kimondott és kimondatlan ellentétek, a családon belüli hatalmi játszmák olyan sűrű, lebegő hangulatot teremtenek, amely már önmagában is képes beszippantani az olvasót. De ekkor megjelenik Elinor a nő, aki túl sokat tud. Aki túl könnyedén simul bele a közösségbe.
Aki túl mélyen kötődik a vízhez – annyira, hogy már önmagában is zavarba ejtő legyen. Ez a regény nem klasszikus horror. Inkább egy titkokkal átszőtt, baljós családregény, amelyben a feszültség nem robban, hanem lassan emelkedik, mint a vízszint az áradás előtt. Hol csak csordogál, hol hirtelen megrántja a lábad, de végig ott köröz körülötted a finom, kitapinthatatlan „valami készül” érzés.
És ettől olyan erős, olyan különleges.
Nagyon kíváncsi vagyok, hová fut ki ez a hatrészes sorozat, mert amit ez a nyitókötet felépít, az egyszerre hátborzongató, lírai, sötét és gyönyörű.
Olyan élmény, amibe az ember lassan merül alá — és mire észbe kap, már nincs is kedve a felszínre úszni.
Mit adott nekem ez a könyv?
Mert McDowell páratlanul erős hangulatot teremt: egyszerre baljós, fülledt és mélyen emberi.
Mert Perdidó városa olyan, mintha önállóan lélegezne, él, lüktet, feszültséget hordoz.
Mert Elinor figurája az egyik legérdekesebb, legzavarba ejtőbb karakter, akivel a műfajban találkoztam.
Mert a történet lassú építkezése sokkal hatásosabb, mintha azonnali sokkolást kapnánk.
Mert ez nem egyszerű horror: családregény, társadalmi látlelet, pszichológiai thriller és misztikus sejtetés egyszerre.
Mert úgy marad meg az emberben, mint egy álom, amiről tudjuk, hogy nyugtalanító, mégsem akarjuk elfelejteni.
Kinek ajánlom?
Akik szeretik a lassan épülő, atmoszférikus, baljós történeteket.
Azoknak, akik előnyben részesítik a hangulatot az olcsó ijesztgetésekkel szemben.
A horror és a dark fiction rajongóinak.
Olyan olvasóknak, akik értékelik a karaktervezérelt, sötét családregényeket.
Akik kíváncsiak egy hatrészes, különleges hangulatú sorozat indulására.
Azoknak, akik szeretik, amikor egy könyv lassan, észrevétlenül kúszik a bőrük alá.
