Vannak történetek, amik nem eresztenek el. Ott maradnak benned, kattognak, mintha egy láthatatlan óramű húzna újra és újra a szíveden. Az Óraszív is ilyen könyv volt – még akkor is, ha most nem sodort magával olyan elementáris erővel, mint Az Órakulcs, amelyről az ajánlómat itt olvashatjátok: Az Órakulcs – Natalia Sherba varázslatos időutazása a szív és az idő mélyére.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Natalia Sherba |
| Cím | Az óraszív |
| Kiadó | Európa |
| Megjelenés | 2024 |
| Oldalszám | 502 |
| Sorozat | Az Óramágusok |
Fülszöveg
LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA!
A két bolygó, az Ostala és az Eflara feltartóztathatatlanul sodródik egymás felé. Csak a rejtélyes Skarlát Virág segítségével lehet újra kitágítani az Időszakadást, és megmenteni az óramágusok világát.
Az Órakört alkotó fiatalok útra kelnek, hogy végrehajtsák küldetésüket, s ennek során Vasilisára és barátaira újabb kalandok, örömteli és baljós események, a mágia újabb csodái, barátság, árulás és szerelem újabb fordulatai várnak…
Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a konfliktus, az idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és tárgyakkal, kastélyokkal különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas világ és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg.
Az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat, csak a Harry Potter-könyvekből fogy több példány. Az Óraszív a sorozat második kötete.
Ajánlóm
Visszatértem Vasilisával az idő birodalmába – abba a különös, varázslatos világba, ahol minden döntés sorsokat mozgat, ahol egyetlen fogaskerék elmozdulása is mindent megváltoztathat.
Ezúttal a történet sötétebb és komolyabb hangot üt meg. Érezni a közelgő összeütközést, a Skarlát Virág utáni kétségbeesett hajszát, a világok finom repedéseit, amiket talán már nem lehet megállítani. A barátság, az árulás és az első szerelem halvány pislákolása mind jelen van, de most a remény mellett ott lebeg a veszteség íze is.
És mégis… valami hiányzott. Az a varázslatos, szikrázó újdonság, amit Az Órakulcs adott, itt kicsit elhalkult. A világ nem vesztett a szépségéből – továbbra is lenyűgöz az óramágia egyedisége, az, ahogy az idő szinte él, lélegzik a lapokon –, de most lassabban mozdultak a fogaskerekek. Néhol kevésbé húzott magával a lendület, mintha a történet is kereste volna a saját ritmusát, és vele együtt én is lassítottam a lépteimet ebben a különös univerzumban.
De talán épp ettől különleges ez a rész. Az Óraszív nem a pörgésről, hanem az elmélyülésről szól.
A világ most csendesebb, de mélyebb is. A szerző tovább építi az idő és a mágia összefonódó rendszerét, miközben hagyja, hogy a szereplők is fejlődjenek, változzanak. Vasilisa útja most sokkal személyesebb: a döntései nehezebbek, a következmények súlyosabbak, és a kérdések, amikkel szembesül, már nem a felnőtté válásról, hanem a felelősségről szólnak.
A sorozat atmoszférája továbbra is különleges. Sherba prózája olyan, mint egy óraszerkezet: aprólékos, precíz és gyönyörű. A világ szinte hallhatóvá válik: a percek kattogása, a fogaskerekek surrogása, az idő halk zúgása ott van minden oldalon. Szeretem, ahogy ebben a történetben az idő nem egyszerűen egy háttérelem, hanem élő szereplő, aki figyel, formál és döntéseket követel.
A mellékszereplők most is gondosan kidolgozottak – mindegyiküknek megvan a maga titka, és minden apró történetszál összefonódik egy nagyobb egészben. Sherba világában nincsenek üres figurák: mindenki hozzátesz valamit a közös történethez, akár barátsággal, akár árulással, akár csak egy mozdulattal, ami elindít egy újabb láncreakciót.
Talán ez a rész tényleg lassabb, halkabb, de mintha a világ szíve alatt dobogna halkan egy másik szív – és csak akkor hallod meg, ha figyelsz rá. Az Óraszív a befelé fordulás könyve. A belső harcoké, a kételyeké, a reményé. És bár néha elhalkul, mégis gyönyörűen folytatja azt a történetet, amit az első rész elkezdett.
Mert érzem, hogy ez a nyugalom csak átmenet – a vihar előtti csend. A következő részben minden felgyorsul majd, a fogaskerekek ismét vad táncba kezdenek… és én biztosan nem akarok lemaradni róla.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
Finomabb, lassabb, de mélyebb folytatás, amelyben az idő nemcsak történetet mesél, hanem szívdobbanásokat is. Az Óraszív az a könyv, amit csendben kell olvasni – hogy meghalld benne az idő suttogását.
