Oláh Tímea LélekTér
Vannak könyvek, amelyek nem történetet mesélnek, hanem érzést adnak. Olyan kötetek, amelyek nem magyaráznak, nem okítanak, nem sietnek egyszerűen csak kinyitnak benned valamit. Egy finom melegséget, egy halk felismerést, egy belső csendet. A LélekTér ilyen könyv. Nem elolvasni kell, hanem átélni. Hagyni, hogy beszivárogjon a napok közé, és ott maradjon a szívedben egy ideig… vagy talán örökre.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Oláh Tímea |
| Cím | LélekTér |
| Kiadó | Helma kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 212 |
Fülszöveg
A könyv lassan formát ölt. Olyan ez, mint amikor egy magból fa nő ki. Eleinte törékeny és bizonytalan – vajon megállja majd a helyét? Vajon lesz ereje gyökeret ereszteni? De idővel megerősödik. A szavak egymásba kapaszkodnak, és egyszer csak ott van előtted: egy egész világ papírra vetve. És amikor végre kezedbe fogod… nos, az leírhatatlan érzés. Mert tudod, hogy ez már nem csak a tiéd. Ez már azoké is, akik olvasni fogják. Akik majd lapozgatják ezt a könyvet egy csendes estén vagy egy nehéz pillanatukban – és talán megtalálják benne azt az apró szikrát, amit te is kerestél. Egy spirituális könyv sosem zárul le igazán. Minden olvasó hozzátesz valamit: saját érzéseit, gondolatait, tapasztalatait. Így válik élővé – így lesz több mint puszta szavak halmaza. És tudod mit? Ezért éri meg írni. Mert minden betűvel közelebb kerülünk ahhoz a titokhoz… ahhoz a végtelenhez… amit léleknek hívunk.
Ajánlóm
Néha nem könyvre vágyik a lélek… hanem ölelésre. Olyan szavakra, amik nem tanítani akarnak, hanem megérteni. Nem hangosak, nem sietnek. Csak ott vannak, csendben – pont, amikor kell. Oláh Tímea LélekTér című könyve pont ilyen volt számomra.
Már a bevezető olvasásakor éreztem, hogy valami belső melegség járja át a szívem. Nem tudtam pontosan megfogalmazni, mitől, csak azt tudtam: jó benne lenni. Jó olvasni. Jó lelassulni vele. Így történt az, hogy nem tudtam letenni, és egy este alatt elolvastam az egészet – úgy, hogy közben újra meg újra meg kellett állnom, csak azért, hogy érezzem, amit elindított bennem.
Ahogy haladtam fejezetről fejezetre, úgy éreztem, minden egyes gondolat egy lámpás a lelkemben. Nem voltak nagy megfejtések, mégis minden sorban ott lüktetett valami mély felismerés. A “lélek hídja”, a “tükör meséi”, a “csend hangja”… ezek nemcsak címek, hanem érzések, amelyek nyomot hagytak bennem. Finoman, szeretettel.
Ez a könyv nem akar meggyőzni. Csak emlékeztet. Halkan. Gyengéden.
A LélekTér számomra nem csak olvasmány volt. Találkozás. Önmagammal.
Miért ajánlom?
Mert ez a kötet igazi lelki pihenőhely. Nem dramatizál, nem ígér csodát épp ellenkezőleg. Egyszerű képekkel, tiszta gondolatokkal vezet végig azon, amit mindannyian érzünk néha, csak nem tudjuk kimondani. A fejezetek rövidek, mégis mélyek, és minden oldalon ott van az a finom bölcsesség, ami miatt lassabban, figyelmesebben olvasod. Ez a könyv kinyit, elcsendesít, és emlékeztet arra, hol vagy éppen önmagadban.
Kinek ajánlom?
– Akik szeretnének egy csendes, lelket simogató könyvet
– Akik önismereti úton járnak, vagy épp most keresik az irányt
– Akik szeretik a rövid, mély gondolatokat és érzékeny írásokat
– Akik nyugalomra, lelassulásra, belső térre vágynak
– Akiknek fontos az érzelmi kapcsolódás és az önreflexió
