Fogalmam sem volt, mire számítsak, amikor megláttam a könyvet a kiadó oldalán, csak azt tudtam: ez kell.
A borító egyszerűen zseniális, a fülszöveg pedig úgy beszippantott, mintha egy titkos társaság hívott volna be egy sötét folyosón keresztül egy kastélyba átalakított bentlakásos iskolába – aminek a világához semmi közöm a valóságban, de pont ez volt benne a legizgalmasabb.
Ez a fajta dark academia hangulat mindig is vonzott, és most végre egy krimis történet formájában kaptam is belőle.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Ravena Guron |
| Cím | Haláli történet |
| Kiadó | Cicero Könyvstúdió |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 396 |
Fülszöveg
Amikor Jess Choudhary iskolájának egyik legnépszerűbb és leggazdagabb diákját, Hugh Henry Van Borent holtan találják, megindul a találgatás, ki lehetett a gyilkosa. Jess, akinek lenézett ösztöndíjasként szigorúan ügyelnie kell arra, nehogy bajba keveredjen, egyszeriben a rendőrség célkeresztjében találja magát, amint fény derül rá, hogy Hugh épp úgy halt meg, mint a Jess által írt novella főszereplője.
Aztán a lány üzenetet kap egy ismeretlentől, aki köszönetet mond neki az inspirációért.
Jess tisztában van vele, hogy ha nem sikerült megfejtenie a rejtélyt, Hugh és ő egyvalamiben végül mégis hasonlítani fognak egymásra.
Mindketten halottak lesznek.
⭐️⭐️⭐️⭐️ ⭐️(5/5)
Véleményem a könyvről
A hangulat? Telitalálat.
Kicsit Hazug csajok társasága, egy csipet Gossip Girl, némi Agatha Christie-féle „Macska a galambok között” vibes – de mindez úgy, hogy közben mégsem lett utánérzés. Inkább afféle hommage.
A sötét, kissé fojtott, de mégis izgalmas világ, a hatalmi játszmák és a gazdag elit pökhendi viselkedése tökéletesen megágyaz a krimi szálnak.
A főszereplő, Jess, nem tökéletes, de pont ettől hiteles.
Tizenhat éves, ösztöndíjas, és bár nem szuperhős, de a maga eszközeivel próbál boldogulni egy olyan világban, ahol pénz és kapcsolatok jelentik a hatalmat.
A karakterek között volt, akit megkedveltem, és volt, aki simán kiléphetett volna a lapokról, hogy egy jó kis vitát lefolytassunk.
A nyomozós szál végig fenntartotta a figyelmem, és bár a gyilkos személyére viszonylag hamar ráéreztem, a miért sokáig rejtve maradt.
A végére mégis leesett az állam. És pontosan ezért szeretem a krimit.
Hogy vezet, megzavar, elterel, majd pofon vág az utolsó fejezetben.
Köszönöm.
És ha már köszönet – hálás vagyok a @cicerokonyvstudio -nak a recenziós példányért, mert ez a könyv új színt hozott a polcomra, és alig várom, hogy a szerző újra meglepjen minket valamivel.
Ha van benne potenciál? Van bizony.
Recenzió
