Stephanie Foo Öröklődő traumák
Vannak könyvek, amelyek nem engedik, hogy csak „átfussunk” rajtuk. Nem a terjedelmük miatt, hanem azért, mert minden oldalon megállítanak. Kérdeznek. Érzéseket hoznak fel. Néha olyanokat is, amikről nem tudtuk, hogy még ott vannak bennünk.
Az Öröklődő traumák pontosan ilyen olvasmány volt számomra: lassú, mély, és hosszú ideig velem maradó.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Stephanie Foo |
| Cím | Öröklődő traumák |
| Kiadó | HVG kiadó |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 312 |
Fülszöveg
„Az év egyik legjobb könyve”
The Washington Post, Cosmopolitan, Publishers Weekly
Mit jelent együtt élni a múltunkkal?
Hogyan gyógyulhatunk meg a magunkban hordozott traumákból?
Mit jelent együtt élni a múltunkkal?
Hogyan gyógyulhatunk meg a magunkban hordozott traumákból?
Stephanie Foo, a díjnyertes rádiós producer támogató és szerető férfi mellett élte az életét, ennek ellenére mindennap pánikrohamoktól és visszatérő depressziótól szenvedett. Hosszú ideig kutatta, mi lehet a problémái hátterében, míg kiderült, hogy hangulatváltozásait a komplex poszttraumás stressz szindróma (komplex PTSD) okozta, amely akkor alakulhat ki, ha valakit éveken át traumák sorozata ér.
A szerzőt gyermekkorában verbálisan és fizikailag is bántalmazták a szülei, és bár abban a hitben volt, hogy már feldolgozta a múltat, rosszullétei rávilágítottak, hogy lelki sérülései továbbra is fenyegetik az egészségét, kapcsolatait és karrierjét. Diagnózisa után igyekezett mindent megtudni a komplex PTSD-ről. Magával ragadó könyvében személyes története mellett kutatásokat, sokféle terápiás tapasztalatot és kulturális perspektívákat is megoszt. Őszintén ír a felmenőitől örökölt traumákról, saját sebeiről, az emberi lélek sérülékenységéről, legfőképp pedig a gyógyulás lehetőségéről. Számot vet a múlt jelenre, az elme testre gyakorolt hatásaival, és megvizsgálja, hogyan parancsolhatunk megálljt a generációkon átívelő rossz mintáknak, berögződéseknek.
Ajánlóm
Vannak könyvek, amiket nem lehet gyorsan olvasni. Nem azért, mert nehézkes lenne a szöveg – hanem mert közben meg kell állni. Elgondolkodni. Lélegezni. Néha talán sírni is.
Stephanie Foo könyve pontosan ilyen volt nekem.
Már a cím is megmozdított bennem valamit, de ahogy haladtam előre, egyre világosabb lett: ez nem csak egy személyes történet. Ez rólunk szól. Azokról a mintákról, félelmekről, reakciókról, amiket sokszor nem értünk – csak érezzük, hogy velünk vannak.
A szerző elképesztő őszinteséggel beszél a gyerekkori bántalmazásról, a szorongásról, a komplex PTSD-ről és arról az útról, ami a felismeréstől a gyógyulás felé vezet. Nem dramatizál, nem akar sokkolni – egyszerűen elmondja, ami történt. És pont ettől lesz ennyire erős.
Nagyon fontosnak éreztem, ahogy a személyes élmények mellé bekerülnek a tudományos magyarázatok is. Hogy megértsük: ezek a traumák nem „képzelődések”, nem gyengeségek, hanem nagyon is valós, idegrendszeri lenyomatok. És igen – öröklődhetnek. De ami talán még fontosabb: feldolgozhatók.
Számomra ez a könyv olyan volt, mint egy hosszú, mély beszélgetés valakivel, aki már végigment ezen az úton. Nem ad kész megoldásokat, nem ígér gyors gyógyulást. De megmutatja, hogy van tovább. Hogy lehet másképp élni. Tudatosabban, szelídebben önmagunkkal.
Miért ajánlom?
– mert rendkívül őszinte és hiteles
– mert segít megérteni a traumák működését
– mert összeköti a személyes történetet a tudományos háttérrel
– mert nem bagatellizál, nem ítélkezik
– mert reményt ad anélkül, hogy hamis ígéreteket tenne
Kinek ajánlom?
– azoknak, akik érzik, hogy „valami nincs rendben”, de nem tudják megfogalmazni
– akik családi mintákkal, szorongással, feldolgozatlan múlttal küzdenek
– pszichológia iránt érdeklődőknek
– önismereti úton járóknak
– mindenkinek, aki szeretné jobban megérteni önmagát
