Ha egy történet képes úgy megérinteni, hogy az olvasás után még napokkal is a szereplők járnak a fejedben, akkor tudod: valami igazán különlegeset tartottál a kezedben. T. J. Klune új regénye, A suttogó ajtón túl pontosan ilyen.
Könyv adatai
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | T. J. Klune |
| Cím | A suttogó ajtón túl |
| Kiadó | Galaktika · Metropolis Media |
| Megjelenés | 2024 |
| Oldalszám | 434 oldal |
Fülszöveg
Wallace Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.
A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.
A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ (5/5)
Véleményem a könyvről
A Farkasok dala után azt hittem, T. J. Klune nem tud újat mutatni – de tévedtem. A suttogó ajtón túl teljesen más hangulatú, mégis ugyanannyira magával ragadó. Ez a regény nemcsak a halálról, hanem az életről szól. Arról, hogy mit kezdünk az időnkkel. Hogy van-e értelme a bánatnak, a haragnak, és hogy tényleg létezik-e a második esély – még akkor is, ha úgy tűnik, már túl késő.
Wallace karaktere zseniálisan felépített. Kezdetben szó szerint gyűlölni lehet – hideg, arrogáns, érzéketlen –, de a teaház lakóival töltött napok során szép lassan lehullanak róla a védelmi rétegek. Hugo, a kedves és türelmes révész; Mei, a temperamentumos kaszás; Nelson, a szellem, aki nem hagy unatkozni; és Apollo, a kutya, akinek minden jelenléte színt visz a lapokba – ők együtt adják azt az érzelmi hátteret, amelyben Wallace végre megtanul élni.
Klune stílusa egyszerre könnyed és mély. A humor pont jókor oldja a szorongató pillanatokat, de közben végig ott van benne az a fájdalmas, emberi őszinteség, ami miatt minden sor átüt a valóságból.
Kedvenc hangulat
„A halál nem a vég. Néha csak egy újabb ajtó, amit ki kell nyitnunk – még ha félünk is, hogy mi van mögötte.”
Ez a könyv egy nyugodt, meleg fényű teaház a világ zajában – ahol leülhetsz, beleszippanthatsz egy bögre gőzölgő italba, és végre elcsendesedsz egy kicsit. A Suttogó ajtón túl egy finom, szívből jövő emlékeztető arra, hogy az élet szépsége gyakran az apró pillanatokban rejlik – és hogy soha nem késő változni.
Ha szeretnél egy történetet, amely egyszerre szól a gyászról, a reményről, a barátságról és a második esélyekről – akkor ne hagyd ki ezt a könyvet.
Hálásan köszönöm a @galaktika_metropolismedia a lehetőséget! 💛
#recenzió
