T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Vannak könyvek, amelyek nemcsak történetet mesélnek, hanem olyan érzéseket hoznak elő, amikről talán már el is feledkeztünk. A Ház az égszínkék tengernél nálam pontosan ilyen olvasmány volt.
Nem tudtam, mire számítsak, és talán ez volt benne a legszebb: hogy meglepetésből ajándékká vált. Egy olyan történetté, amely egyszerre könnyed és mély, meseszerű, mégis nagyon is valóságos.
Ez a könyv az elfogadásról szól, arról, hogyan látjuk önmagunkat és másokat, és arról is, hogy sokszor nem ott találjuk meg a helyünket, ahol keressük, hanem ott, ahol végre merünk önmagunk lenni.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | T. J. Klune |
| Cím | Ház az égszinkék tengernél |
| Kiadó | Metropolis Média |
| Megjelenés | 2021 |
| Oldalszám | 428 |
Fülszöveg
Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.
Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.
Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.
Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.
A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.
Ajánlóm
T. J. Klune világa egyszerre meseszerű és nagyon emberi. Egy olyan helyet mutat meg, ahol a „más” nem bélyeg, nem teher, hanem ajándék – még akkor is, ha a külvilág ezt nem mindig érti meg. Linus Baker szürkén, szabályok között élő mindennapjait követjük, és vele együtt fedezzük fel azt, milyen hatalmas erő lakozik a szeretetben, a közösségben és az elfogadásban.
Ahogy olvastam, azt éreztem, hogy a könyv finoman lelassít. Nem siet, nem kapkod, hanem arra hív, hogy figyeljek a részletekre: a gyerekek mosolyára, az apró gesztusokra, a bátorság első jeleire, amikor valaki meg meri mutatni, ki is ő valójában.
És talán pont ezért működik ennyire jól: mert minden sora azt sugallja, hogy a másság nem valami, amit el kell rejteni. Hanem valami, ami hozzátesz a világhoz.
A történet számomra nem csak fantasy vagy mese volt, hanem egy nagy, meleg ölelés. Egy biztonságos tér, ahol nem baj, ha kilógsz a sorból, mert itt pont ettől vagy teljes.
A Ház az égszínkék tengernél nálam a szívem egyik polcára került, és biztos vagyok benne, hogy egyszer visszatérek még hozzá.
Mit adott nekem ez a könyv?
azt az érzést, hogy a másság érték, egy történetet, ami lassít, megnyugtat és átölel, hitet abban, hogy van hely, ahol önmagunk lehetünk
Kinek ajánlom?
– azoknak, akik szeretik a melegszívű, emberi történeteket
– akik hisznek abban, hogy a fantasy lehet gyógyító és finom
– mindenkinek, aki valaha úgy érezte, hogy kilóg a sorból
