Thich Nhat Hanh Megbékélés
Vannak könyvek, amelyek nem tanítani akarnak, hanem jelen lenni. Nem kérnek tőled semmit, csak azt, hogy egy kicsit megállj, és figyelj. A Megbékélés ilyen olvasmány: lassú, csendes, mégis mélyen dolgozó könyv, ami nem kívül keres megoldásokat, hanem befelé vezet.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Thich Nhat Hanh |
| Cím | Megbékélés |
| Kiadó | Ursus Libris |
| Megjelenés | 2018 |
| Oldalszám | 168 |
Fülszöveg
„Mindannyiunkban él egy fiatal, szenvedő gyermek. Gyermekként mind átéltünk nehéz időszakokat, sokan pedig traumát is elszenvedtünk. Ezeket a fájdalmas időket gyakran igyekszünk elfeledni, hogy megvédjük magunkat a jövőbeli szenvedésektől. Valahányszor kapcsolatba kerülünk a szenvedés élményével, úgy érezzük, nem bírjuk el, ezért a tudattalan elménk mélyére száműzzük az érzéseinket és az emlékeinket. Megeshet, hogy sok évtizede nem merünk szembenézni ezzel a gyermekkel.
Térjünk vissza önmagunkhoz, és törődjünk magunkkal. A testünknek, az érzéseinknek és az érzékelésünknek szükségük van ránk. A bennünk élő sebzett gyermeknek is szüksége van ránk. A szenvedésünk arra vár, hogy elismerjük végre. Térjünk haza önmagunkba, és adjuk meg mindezeknek, amit kérnek. Gyakoroljuk a tudatos sétát, a tudatos légzést. Végezzünk mindent éber figyelemmel, hogy valóban jelen lehessünk, hogy képesek legyünk igazán szeretni.”
– Részlet a bevezetésből
„Az együttérzés egyik legnagyobb tanítója és leghitelesebb képviselője megvilágítja számunkra az utat lelki sebeink meggyógyítása felé, és megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk újra másokhoz és önmagunkhoz. Igyuk magunkba Thich Nhat Hanh bölcs szavait!”
– Daniel Siegel
Ajánlóm
Néha nem a világ zaja fáraszt el, hanem az, amit belül hordozunk. Régi sebek, elfeledettnek hitt emlékek, kimondatlan mondatok – olyanok, amik rég velünk vannak, csak megtanultunk nem figyelni rájuk. Mégis ott élnek a reakcióinkban, a kapcsolatainkban, a hallgatásainkban.
Pár napja Az otthon hidege kapcsán már írtam arról a fajta fájdalomról, ami nem látványos, mégis mélyen bennünk él. Thich Nhat Hanh könyve most nem ezt a fájdalmat tépte fel, hanem megmutatta, hogyan lehet odafordulni hozzá.
Hogyan lehet csendesen, ítélkezés nélkül figyelni arra a bennünk élő gyermekre, aki még mindig fél, még mindig vár, még mindig hiányol.
Ez a könyv nem ígér gyors megoldást. Nem akar „megjavítani”. Sokkal inkább emlékeztet: figyelni magadra nem önzés, hanem gyógyulás.
És talán ez a legnehezebb benne: megengedni magunknak a türelmet, a jelenlétet, a gyengédséget. Nem másoktól várni a megértést, hanem megpróbálni megadni magunknak azt, amit gyerekként talán sosem kaptunk meg.
A lapokon keresztül nemcsak a buddhista szemlélet finom bölcsessége jelenik meg, hanem egyfajta lelki biztonság is. Nem kell mindent azonnal megérteni. Nem kell azonnal megbocsátani. Elég, ha ott vagy. Ha meghallgatod magad. És talán akkor már nem is leszel olyan egyedül ezzel az egésszel.
Miért ajánlom
- mert nem sürget, nem követel, nem ítél
- mert a gyógyulást nem célként, hanem folyamatként mutatja meg
- mert segít kapcsolatba lépni a belső gyermekkel
- mert a jelenlétet tanítja, nem a teljesítést
- mert csendes, mégis mély hatású könyv
Kinek ajánlom?
akik szeretnének újra kapcsolódni önmagukhoz, akik hordoznak gyermekkori sebeket, kimondatlan fájdalmakat, akik szeretnének gyengédebben fordulni önmaguk felé, akik nyitottak a buddhista szemléletre, de nem dogmákra vágynak, akiknek most nem megoldás, hanem megtartás kell
