Tomor Anita Nyolc éjszaka
Vannak könyvek, amiket nem lehet csak úgy „elolvasni”. Nem azért, mert nehézek, hanem mert megállítanak. Lassítanak. Arra kérnek, hogy ne siess, ne lapozz tovább reflexből. A Nyolc éjszaka számomra pontosan ilyen olvasmány volt: egy halk, belső tér, ahol nem a cselekmény visz előre, hanem az, ami olvasás közben benned mozdul meg.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Tomor Anita |
| Cím | Nyolc éjszaka |
| Kiadó | Pyrus kiadó |
| Megjelenés | 2017 |
| Oldalszám | 358 |
Fülszöveg
Trishnek elege van az unalmas mindennapokból. Úgy érzi, valami új dolgot kell tennie, valami olyat, amit eddig még nem csinált. Elhatározza, hogy életében először elutazik New Yorkba. Egyedül. Felejteni akar és világot látni. Egy valamire viszont nem számít, arra, hogy betoppan az életébe Ryan.
Ryan híres hollywoodi színész, és nem mellesleg rohadt jó pasi. Nincs a világnak olyan pontja, ahol ne csengene ismerősen a neve és ne ismernék fel azonnal az utcán. Mindene megvan, amiről csak álmodni lehet. Ő viszont úgy érzi, valami mégis hiányzik az életéből, és erre csak akkor döbben rá, amikor a londoni reptéren belebotlik Trishbe.
Te mit tennél, ha az álompasi a tévéből egyszer csak előtted állna és le sem venné rólad a szemét, sőt úgy bámulna rád, mintha azonnal ágyba akarna vinni? És akkor, ha ráadásul kiderülne, hogy egymás mellé szól a jegyetek a London-New York járaton?
Trish legszívesebben hanyatt-homlok elmenekülne, de nem teheti. A gép indul és neki le kell ülnie Ryan Davis mellé még akkor is, ha a férfi „a baj már megtörtént, bármit csinálsz, akkor is az enyém leszel, bébi” tekintettel néz rá. Trish minél elutasítóbb, Ryan annál jobban élvezi a játékot. Nyolc éjszaka. Csupán ennyit kér Trishtől. Vajon ennyi idő elég ahhoz, hogy megváltozzon két ember élete? Esetleg örökre?
Tomor Anita, az Álmodtam már rólad és a Helló újra, kedves exem! című nagysikerű regények szerzője új romantikus történettel kápráztat el minket. Ahogy azt már megszokhattuk tőle ez a könyve is tele van szerelemmel, játékkal és szenvedéllyel. Letehetetlen és magával ragadó, csak úgy, mint az előzőek is.
Ajánlóm
Ez a történet az éjszakák idejében létezik. Abban a félhomályos, csendes sávban, amikor már minden elcsendesedett körülöttünk, de belül még zajlik az élet. A magány, a veszteség, az emlékezés és az elengedés rétegei finoman, szinte észrevétlenül rakódnak egymásra. Nem drámai módon — inkább fájdalmasan ismerősen.
Ami igazán megérintett benne, az az őszintesége. Nincsenek nagy gesztusok, nincsenek kész válaszok. Inkább kérdések vannak. Töredezett érzések. Apró felismerések. Olyan mondatok, amiket nem azért húzol alá, mert „szépek”, hanem mert pontosak. Mert rád néznek, és nem engednek el.
Tömör Anita szövege letisztult és visszafogott, mégis nagyon erős. Többször volt olyan érzésem, mintha nem is olvasnék, hanem figyelnék. Mintha valaki halkan mesélne mellettem az éjszakában, anélkül, hogy bármit is elvárna tőlem.
Miért ajánlom?
Azért ajánlom, mert a Nyolc éjszaka nem akar megnyugtatni, nem ígér feloldást. Viszont teret ad. Megengedi, hogy benne legyél abban, ami van. Abban a csendben, ahol nem kell erősnek lenni, nem kell továbblépni, csak jelen lenni. Néha ez a legtöbb, amit egy könyv adhat.
Kinek ajánlom?
Azoknak ajánlom, akik nem félnek a csendtől. Akik szeretnek lassan olvasni, sorok között időzni, és elfogadják, ha egy történet nem kerek, nem lezárt, hanem igaz. Akiknek jól esik egy olyan könyv, ami nem elterel, hanem melléd ül.
