A Sóvárgás számomra igazi meglepetés volt. Őszintén azt hittem, engem már nem lehet lázba hozni a vámpíros történetekkel – túl sok hasonlót olvastam az elmúlt években, és kicsit kifulladtnak éreztem a műfajt. Aztán jött Tracy Wolff, a Katmere Akadémia és az alaszkai hóvihar – és minden borult.
Könyvadatok
| Adat | Információ |
|---|---|
| Szerző | Tracy Wolff |
| Cím | Sóvárgás |
| Kiadó | Cartaphilus |
| Megjelenés | 2025 |
| Oldalszám | 656 |
| Sorozat | Sóvárgás 1. |
Fülszöveg
A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz – valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.
Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.
A Sóvárgás és folytatásai az elmúlt évek legzajosabb könyvsikereinek bizonyultak; a letehetetlen vámpírtörténetből a Universal készít filmadaptációt.
Ajánlóm
Alaszka rideg, elszigetelt világa annyira erős hangulatot adott a történetnek, hogy szinte a lapok közül is áradt a hideg. A hó, a fagy, a bezártság érzése mintha külön szereplő lett volna. Éreztem, ahogy a sorok szorítanak, és közben a táj varázslatosan díszletet adott minden titokhoz. Már ez a háttér elég volt, hogy beszippantson.
Grace karaktere, aki a szülei elvesztése után kerül az akadémiára, számomra nagyon átélhető volt. Az a fajta kívülállóság, amikor minden idegen, minden kicsit ijesztő és túl sok – szerintem mindannyian éreztük már ezt valahol. És amikor belép a képbe Jaxon Vega… ott tényleg nem volt visszaút. Ő a klasszikus „veszélyes fiú”: rideg, zárkózott, tele titkokkal, mégis van benne valami, ami folyamatosan vonzza az embert.
A kettőjük közötti dinamika azonnal működött. Tele van szarkazmussal, feszültséggel, sóvárgással – és imádtam, hogy egyszerre tudott megmosolyogtatni és a szívemet összeszorítani. Valahol a Twilight-nosztalgia is visszaköszönt benne, mégis új ízt kapott a dark academy hangulattal. Sőt, néha mintha Harry Potter-világot is éreztem volna: a titkos folyosók, a szabályokat feszegető diákok, a mindig jelenlévő veszély – ez a mix nálam telitalálat volt.
Persze nem volt tökéletes. Néha kicsit soknak éreztem Grace belső monológjait, és a kapcsolat mélyülése is gyorsabb volt a kelleténél. De valahogy ez sem zavart igazán, mert az egész könyv hangulata magával vitt. Az atmoszféra, a karakterek és a folyamatos feszültség végig fenntartották az érdeklődésemet.
Ami külön tetszett, hogy a regény nem állt meg a romantikus szálnál. Ott volt a veszély lüktetése, a titkok kibogozása, a különböző természetfeletti elemek, amelyek lassan-lassan bukkantak elő. Ettől lett több, mint egy egyszerű „vámpíros románc”. Éreztem benne a sorozat ígéretét: itt még sok minden vár ránk, sok titok rejtőzik, és a karaktereknek is rengeteg tere van a fejlődésre.
A végére tényleg úgy éreztem, hogy ez nem csak egy újabb vámpíros történet, hanem egy világ kezdete. Egy világé, amit nem akarok elengedni. És alig várom, hogy folytathassam.
Értékelés
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ / 5
Látványos, hangulatos és izgalmas sorozatnyitó kötet. A Sóvárgás újra visszahozta a vámpíros történetek varázsát, miközben nosztalgikus és modern egyszerre.
